Európai kerámia-művészet c. kiállítás vezetője

Részlet a könyvből: "Az európai kerámia története az ujabb kőkörig nyulik vissza. Ebből a korból már égetett cserépedények maradtak fenn. Ezeket - éppen ugy, mint az őskor későbbi évezredeiben - agyaghurkák segitségével, vagy tömbalaku agyag felhuzásával, szabadkézzel formálták. A kerámiát forradalmasitó fazekaskoronggal a kelták ismertették meg Európa őslakosságát. Az európai kerámiamüvesség már korán - jóval időszámitásunk előtt - kialakitotta sajátosságait. Az ókorban kialakult, fejlett kontinensközi kapcsolat révén az európai ember előtt megcsillan már a keleti kultura szépsége, gazdagsága, de igazán belső és közeli kapcsolatba csak a népvándorlás során kerül vele. Európa ebben az időben ázsiai népek vándorlásainak szintere. Kelettel csak később, a keresztes háboruk idején kerül ismét kapcsolatba. Az európai kerámia ekkor már gazdaság formai kulturával rendelkezik, de technikailag még messze elmarad Közel-Kelet és Kisázsia eredményeitől. Európában még ismeretlen a fémmáz használata, Egyiptomban, Assziriában és Babylonban azonban már időszámitásunk előtt évezredekkel ismerték és használták a szines ónmázt. A görögök és rómaiak nem használták, de a szasszanida uralkodók i. e. 221-641 között ujból felelevenitették ezt a technikát. Ezt bizonyitja az a Susa romjaiból fennmaradt dombormüves, szines ónmázakkal diszitett falboritás, mely I. Dárius palotájából /I. e. 509 körül/ származik. Az ónmázon kivül ólommázt is alkalmaztak."

Mutass kevesebbet