Európai politikai rendszerek

A történetírásban nagyjából kétfajta publikációt tudnék megkülönböztetni. Az egyik a könyv, tanulmány, többnyire egyéni teljesítmény valamilyen téma vonatkozásában. Ez válik általában a szerző dicsőségére, ettől lesz PhD-doktor vagy akadémiai doktor, ezért irigylik a kollégák. A másik jóval kevésbé egy személyhez kötött, az anyaggyűjtemény, kronológia, archontológia, bibliográfia, forráskiadvány. Talán nem mindig, de az biztos, hogy számos esetben több munkát, több fáradtságot, több ismeretet kíván meg az előbbi műfajnál. Ennek még nincs semmi dicsősége, ezért nem szokás elismerést kapni, csak kritikát, netán még hosszú idő elmúltával is. Ennek az utóbbi körülménynek pedig egész egyszerűen az a magyarázata, hogy a szóban forgó munkát nagyon sokáig, nagyon sokan használják, mert adatai jóformán minden további kutatáshoz nélkülözhetetlenek. A gyakori használat során derülnek ki a hibák, pontatlanságok, hiányok. Persze éppen a használat miatt. Az egyéni témák feldolgozása veszélyes mértékben a megírás korához kötött, ezért eleve van benne múlandó. A másik fajta még hosszú évtizedeken át forog majd közkézen. A "Szinnyei", az "I. Tóth", a "Kosáry" pl. ebből a fajtából valók, hogy a szakmánál maradjak. Ez a munka, amelynek az Előszavát most olvassa a nyájas olvasó (ha ugyan veszi a fáradtságot az Előszó elolvasására), ebből a második fajtából való, annak minden hátrányával. Az előnye az ilyen munkának csak az állandó használat.

Mutass kevesebbet