Évelő dísznövények termesztése

A ​dísznövénytermesztési ágazat témakörébe tartozik a legtöbb növényfaj. Ezért az ágazat kézikönyve nagyobb terjedelmű az egyéb kertészeti ágazatokénál. Egy kötetbe nem is fér bele teljes ismeretanyaga. Az első kötet tartalmát az egynyári, kétnyári, növényházi dísznövények termesztése és hajtatása alkotta (1975). Ez a kötet a második, amely az évelő dísznövények termesztéséről szól (1978). A következő pedig a kertészeti dendrológia lesz (1979). A könyv címének megfelelően az évelők termesztésének leírása adja e mű gerincét. A felhasználás, az alkalmazás szerint csoportosították a szerzők a növényeket, így az olvasó külön-külön találja meg a városi zöldfelületek, a sziklakertek, a vizek és vízpartok, a homoki kertek és szikes területek, a házikertek és az üdülőkertek évelőit. A vágásra alkalmas évelők termesztésének leírását különösen ajánljuk a gyakorlati dísznövénytermesztőknek. A hagymás-gumós dísznövények kora tavasztól díszíthetik a kiskertek és a parkok évelőágyait. A gladiólusz, a tulipán, a nárcisz és a jácint bővebb ismertetést követel, hiszen nagy felületen, nagyüzemi módszerekkel is termesztik már hazánkban. A kerti gyepekről és pázsitokról pedig először találhatunk részletes szakmai útmutatást dísznövényekről szóló könyvben. A szerzők az oktatás, a termesztés, az alkalmazás és a kutatás szempontjából írták le az évelők színes, változatos, fajgazdag világát. Reméljük, hogy a szakemberek, az egyetemi hallgatók és a dísznövénykedvelők örömmel fogadják ezt a közérthető nyelven, de tudományos alapossággal megírt művet.

Mutass kevesebbet