Evlia Cselebi török világutazó magyarországi utazásai 1660-1664

Az Oszmán Birodalom leghíresebb utazója és történetírója volt Evlia Cselebi, aki több mint negyven éves utazásainak történetét írta meg tíz kötetes Szejáhatnáme (Utazások könyve) című művében. 1660 és 1666 között Magyarországon és Erdélyben járt, s munkája ötödik kötetének végén, valamint hatodik kötetében írta le tapasztalatait. A mű magyarokat érintő részeit elsőként a 19-20. század fordulóján élt neves turkológus, Karácson Imre fordította le magyarra, mely a Magyar Tudományos Akadémia kiadásában jelent meg két kötetben, 1904-ben és 1908-ban. Jelen kiadvány a mű első kötetének reprint kiadása (a legutóbbi modern kiadása egyébként 1985-ben jelent meg (Budapest, Gondolat Kiadó, 1985)). A szerző művében érzékletesen mutatja be Nagyvárad 1660-as ostromára való utazását és az ostrom első szakaszát. A szerző külön fejezetet szentel a Zrínyi Miklóssal való találkozásnak. Ezt követően az 1661-es erdélyi és felső-magyarországi úti élményekről olvashatunk, majd a szerző visszatér "Székelyországba", s Isztambul felé haladva Brassó várát is érzékletesen írja le. A kötet második fele részletesen ír az 1663-as hadjárat eseményeiről, megemlítve az átkelést a Dráván, s Mohács kapcsán az 1526-os török győzelem ("az átkozott Lajos király megszalasztása") történetét is megemlíti. Cselebi részletesen ír a hadsereg megérkezéséről Budára, melynek kapcsán ír a Hódoltság központjának korabeli állapotairól is. A kötetben szó esik még az 1663. évi felső-magyarországi hadjáratról, a nógrádi ütközetről, majd Bosznia, Hercegovina, Dalmácia és Szlavónia részletes leírását adja, s a kötet Zerinvár (Zrínyivár) elfoglalásának történetével végződik.

Mutass kevesebbet