Ez itt a vértanúk vére

Magyarország legnagyobb politikai megtorlásának - az 1956-os forradalom leverését követő években folyt - története négy évtizedig a jól őrzött levéltárak titka volt. Még közvetlenül a rendszerváltozást megelőző években is csak egy szűk - jórészt bírákból álló - testület tekinthette meg a halálraítéltek iratainak egy részét előkészítendő az első semmisségi törvényt. A kutatás csak 1990 után - számos bizonytalanságtól kísérve - indulhatott meg, így a tárggyal foglalkozó irodalom az alapozásnál tart. A Szerző és a Kiadó tehát uttörő szerepet vállalt a kötet kiadásával, gyarapítva az '56-os irodalmat, annak legkevésbé művelt területén, a megtorló perek ismertetésével és kritikájával. Jobbágyi Gábor egyike azoknak a kutatóknak, akik rászánták magukat a hatalmas aktahegyek feldolgozására. Most e kutatások eredményeként kerül az Olvasó kezébe a kötet, amely öt kiemelt '56-os per kritikai feldolgozását és a Szerző ezekkel kapcsolatos összegzését tartalmazza. Sötét időszak tárul fel a könyv lapjain. Egy olyan időszaké, amikor a politikai bosszú elsöpri nemcsak a jogi garanciákat, hanem a józan észt is, teret engedve a vak gyűlöletnek, a hatalom tobzódásának. Jobbágyi Gábor jogászprofesszor, a polgári jog művelője, nem büntetőjogász. Szakirodalmi munkásságában fontos helyet foglalnak el az élet védelmére és tiszteletére, valamint a személyiség jogaira vonatkozó munkák. Szemléletmódja ezért alapvetően humánus, kritikai észrevételei az egykor folyt büntetőügyekről az ember alapvető jogai és szabadságainak talaján fogantak. Nem bocsátkozik tehát részletes büntető anyagi és eljárásjogi dogmatikai kérdésekbe, ehelyett a mindenki számára könnyen érthető sezmlélettel kezeli az eljárásokat, nagy súlyt helyezve azokra az általános - már a római jogban ismert - jogelvekre, mint a bizonyítás rendje, a logikai zártság, az ember alapvető jogainak tisztelete. A feldolgozott perek kulcsfontosságúak voltak a megtorlás menetében. A vizsgált és elemzett peranyagok során az Olvasó bepillanthat a megtorlás poklainak legmélyebb, ahol, úgy tűnik, nem hagytak nyomot az évszázadok alatt kimunkált jogok. Ezek az eljárások egy, a politikai hatalom által jóváhagyott - s a Belügyminisztériumban szerkesztett - forgatókönyv szerint zajlottak az osztályharc jegyében. Nem jogállami keretek között, jogi garanciák mellett folytatott perekről van tehát szó, hanem a lelki és fizikai terror segítségével megvalósuló önkényről, amely emberek százainak életét és tízezreinek szabadságát vette el. Emberi dolog tehát, hogy a Szerző olykor hangot ad felháborodásának is, látva mindazt, amit évtizedekig rejtegettek. Mert a perek anyaga - s ez áll a könyvre is - nem könnyű olvasmány. Nem kitalált szellemes krimitörténet szórakoztatja a közönséget, hanem a szennyes-véres valósággal szembesül, aki elolvassa. S mégis arra bíztatom a Tisztelt Olvasót, ne tegye le. Akik '56 forradalmát felnőttként érték meg, és sejtéseik voltak a környezetükből elhurcolt emberek sorsáról, most szembesülhetnek a valósággal; akik csak később születtek, és semmit vagy csak valótlanságokat hallottak arról, ami történt 1956/57-ben Magyarországon, végre megismerkedhetnek a valóság egy szeletével. A Szerzővel együtt én is minden fiatalnak ajánlom a könyvet, mert alkalmas arra is, hogy eszményképekben oly szegény korunkban felhívja a figyelmet olyan emberekre, akik vállalták a küzdelmet és a halált a jövő nemzedékért, amelyet ők sohasem láthattak meg. Tisztelgés is egyben ez a mű az áldozatok emléke előtt. Jobbágyi Gábor nem hallgatja el a megtorlál áldozatainak emberi gyengeségeit, hibáit sem, aláhúzva ezzel: a mindennapi emberek - a maguk gyarlóságaival - lehetnek hősök, s adhatnak példát az utókornak, ha gondolkodásukat, tetteiket a szabadság, az igazságosság, a jobbítás szándéka vezérli.

Mutass kevesebbet