Ez rettenetes

Bemegy ​az irodalombarát a boltba, és közli, hogy csókolom, egy modern, könnyed hullámhosszú, önéletrajzi jellegű magándráma kellene, valami honi, poszt-szocreál, ami Budapesten játszódik (e város határain kívül nincs élet), a szerző lehetőleg legyen fiatal, min. 20, max. 37 továbbá komplex személyiségű és egyben kissé tudathasadásos, olyan, aki nem ért el sok mindent az életben, azonban mégsem veszi túl komolyan a kudarcait, mert állapota csak magának köszönhető, meg azoknak az ütődötteknek… …akik közégyűltek, ő ugyanis élhetetlen és hisz valamiben, ami nem ebbe a világba való ezért aztán felpofozza múltjának és jelenének oszloposabb tagjait, különösen minden baja forrásait: a nőket, közben önmagába is belerúg párszor hátulról, és nem is kell ide egy összefüggő történet, mert manapság az életképek egyvelege a leghatásosabb, ahol legfeljebb két oldalt borít be egy sztori, a végén csattanóval, egyébként meg az egész legyen pozitív hangvételű, bizalomgerjesztő, annak jelzéseként, hogy ezt lehetne még folytatni, hátha kiadják a második kötetet is. Szóval, tetszik tudni ajánlani valami effélét? Hogyne, kedves olvasó. Itt van például ez…

Mutass kevesebbet