Ezra Pound versei

Bár elszórtan, versantológiákban, folyóiratokban az évek során sok költeménye jelent meg, Magyarországon ez az első önálló Pound-válogatás. Ezra Pound (1885-1972) a modernista költői mozgalom élesztője volt, verseivel, kiáltványaival, szerkesztői és szervezői tevékenységével szolgálta és képviselte az új költészetet. Amerikai tanulóévei után hamar átköltözött Európába, ám Olaszországban, Angliában, Franciaországban is amerikai maradt. Önzetlenül segítette Robert Frost, T. S. Eliot indulását, Harriet Monroe nagyhírű chicagói folyóiratának, a Poetry-nek európai szerkesztőjeként sokakat juttatott megjelenéshez. Ő fogalmazta meg az imagista mozgalom kiáltványát, s bár hamar túllépett az egyetlen költői kép fölszikráztatásából verset teremtő módszeren, a mozgalom talán legmaradandóbb verseit ő írta. 1920-ban megjelent Hugh Selwyn Mauberley című versciklusában a költészet lehetőségeit vizsgálta a háború utáni, elüzletiesedett világban. Főműve a Cantók hatalmas versfolyama. A művet 1917-ben kezdte írni, folyamatosan jelentette meg az elkészült részeket, s a százhúsz énekre tervezett dantei kompozícióból végül száztizenhét készült el. A Cantók konstrukciója az Isteni színjáték-ét visszhangozza, persze a maga töredékes, a költészet kereteit szétfeszítő módján. A történelem tényei, nyelvek – a híressé vált kínai ideogrammák –, az emberi civilizáció emlékei gomolyognak, áradnak a Cantók verseiben, amelyek a huszadik századi líra egyik legsajátabb látomását vetítik elénk. Kötetünk a teljes életmű keresztmetszetét kínálja, amelynek ismeretében eldöntheti az olvasó, az életművön nyomot hagyott-e, és milyen nyomot, Pound hírhedt politikai szereplése, a római rádióban a második világháborúban sugárzott Amerika-ellenes beszédei mennyire módosítják költészetének megítélését.

Mutass kevesebbet