Ezredvég

Előszó: Kettőezer-ötben immár jó fél évtizede benne vagyunk a harmadik évezredben. Tapasztaljuk, hogy gyökeresen változik a világ. Még az éghajlat is. Szokások, ízlések, tudomány és művészet. A közgondolkodásból kiveszőfélben van az előző évezred meghatározó eszmerendszere: a keresztény hit. Általában a hit, mint olyan. Amíg a szocializmusnak nevezett, nálunk gyarmati függőségünkből származó életbölcselet-valójában diktatúra - uralkodott, addig ezt a jelenséget annak tulajdonítottuk. Most már látjuk, hogy a kereszténység eszméje tiltásoktól függetlenül is sorvad. Ennek logikus, mondhatni szükségszerű következménye a nemzeti nyelv, önérzet, a közösségben gondolkodás sorvadása is. A harmadik évezred kezdetének ura a pénz. Könyörtelen úr. Mindez már az előző évezred utolsó harmadában megmutatkozott. Észleltük-e? Csonkult országunk magukat magyarnak valló írói, művészei a mindenáron megmaradni szándék, akarat és küzdelem eszmevilágában alkottak. Újragondolták történelmünk ezer évét, szabadulni igyekezvén a hatalom kötözte gondolkozási kényszertől. E kötet első részében azok a tanulmányaim olvashatók, melyek kiegészítik, bővítik vagy helyesbítik eddigi történelmi ismereteinket. Ijesztő, hogy még mindig milyen keveset tudunk múltunkról. Szent Istvánról, olyan kortársától, aki őt még ismerte: nem maradt ránk összefüggő szöveg. Amit ma tudunk, az Szent László, Könyves Kálmán vagy Mária Terézia ismerete, nézete, tanítása. A parasztháborúvá fajult 1514-es keresztes hadjáratról ránk hagyományozott ismeretek is hézagosak. Vagy Mészáros Lázár elveszettnek hitt zseniális tanulmánya a katonaságról. Aztán a magyarországi zsidóüldözések dokumentumai. A korabeli jegyzőkönyvek alapján összeállított, megyénként részletező okmánysorozatot - tartok tőle - itt közölt recenzióm kivételével alighanem senki sem méltatta figyelemre.

Mutass kevesebbet