Farkasdal a Balatonért

"Íme, a vonatkozó részlet: Plimton: ... Graham Greene kijelentette, hogy egy uralkodó szenvedély akár egy polcnyi regényre is rányomhatja a bélyegét: Ön pedig azt mondta egyszer - ha jól emlékszem -, hogy az igazán nagyszerű írásokat az igazságtalanságon érzett felháborodás szüli. Kérdésem: fontosnak tartja-e, hogy az írót ilyen értelemben valami hasonló kényszerítő érzet uralja? Hemingway: Mr. Greene könnyedén tesz kijelentéseket, bennem nincs ilyen irányú képesség. Nem tudok általánosítani egy polcnyi könyv, egy csapat szalonka vagy egy falka lúd alapján. De azért én is megpróbálok általánosítani. Egy író, aki nem érzi meg az igazságot és az igazságtalanságot, az jobban teszi, ha eminens fiúk és lányok számára iskolai évkönyveket szerkeszt.... Még egy általánosítás. No lám, megy ez, ha olyasmiről beszélünk, ami meglehetősen kézenfekvő. A legesleglényegesebb egy jó író számára egy beépített, ütésbiztos szarjelző. Ez az író radarkészüléke, a nagy íróknak mind van. Rákosy: Elszédülök, rosszul leszek a dühtől és tehetetlenségtől, ha belegondolok abba a sok mellényúlásba, kendőzésbe, nagyképű koordinációs egyeztetésekbe, ankétosdiba, szimpozionosdiba, fehér hajós, fehér köpenyes mintavételekbe, vegyvizsgálatokba, vizsgálatok eredményének közzétételébe, újabb és újabb bizottságok alakulásába s mindennek a végeredménye, a nagy semmibe."

Mutass kevesebbet