Fathers and Sons

Az Apák és fiúk Ivan Szergejevics Turgenyev orosz író 1862-ben megjelent, leghíresebb regénye. Címe a nemzedékek kapcsolatára utal, és a regényt sokszor csak a nemzedékek közötti ellentét kifejeződéseként ismertetik. Az „Apák és fiúk” már régóta a világirodalom nagy regényei között foglal helyet. Megjelenése óta is sok eltérő vélemény látott róla napvilágot, neves írók és irodalmárok értelmezték a maguk eltérő szempontjai szerint. A rövid ismertetők általában csak a nemzedéki ellentétekről szóló könyvként mutatják be. Egy mai orosz felfogás szerint a központi konfliktus nem a fiatal és az idősebb nemzedék között bontakozik ki, hanem a fiúk nemzedékén belül: Bazarov és Arkagyij között, akik különböző társadalmi réteghez tartoznak. Bazarov halála szükségszerű, Arkagyij apjával és Kátyával oldalán felülkerekedik, és a hagyományos liberális orosz nemesi életmód megtartó ereje győzedelmeskedik. Egy másik mai, hazai értelmezés is a fiatalok közötti ellentétet emeli ki és úgy látja, hogy a regényben „a nemzedékek szerinti felosztást felváltja egy másik szereplőcsoportosítás.” Eszerint: hasonlóságaik alapján (kudarc a szerelemben, nem találják meg helyüket az életben) az egyik csoportba kerül Bazarov és Pavel Petrovics alakja, a másikba a helyüket megtalált férfiszereplők (Arkagyij és Nyikolaj Petrovics alakja). A következtetés: „…a mű elején érvényesnek tűnő nemzedéki ellentétet egy másik ellentét váltja fel. Ez utóbbi csoportosítás hátterében már nem a 19. századi Oroszországban aktuális eszmék (tehát a nihilizmus) áll, hanem az emberi lét lényegére vonatkozó kérdések.”

A "felesleges embert" mások is bemutatták e nagy orosz elbeszélő előtt és után a világirodalomban, de ez a regény mégis páratlan és összehasonlíthatatlan. Nem véletlen, hogy az Apák és fiúk századunkban is újabb és újabb reneszánszát éli: mint olvasmány szórakoztató, lebilincselő, dialógusaiban ott lüktet a forradalmi mozgás közelébe érkező orosz értelmiség szellemi pezsgése, érzelmi forrongása, és Bazarov alakjában ott áll az a valami mást akaró "fiú", aki sikerrel vitatja el az "apák" nemzedékének igazát, s ingatja meg a válságba került régi földesúri világ egész eszmei önigazolását. Turgenyev jól látja, hogy valami új kezdődik az orosz társadalom életében. Költői állásfoglalása hitelesen és helyes arányaiban láttatja az "újak" és "régiek" összecsapását. Ezek a szűkszavúan és mégis szókimondóan megrajzolt jelenetek a regény legemlékezetesebb, leggyönyörűbb lapjai. Az Apák és fiúk az elkötelezett állásfoglalás és a költőiség halhatatlan találkozása.