Faust

A Faust megformálásának ötletét az a történelmi személy adta, aki a reneszánsz kor jellegzetes alakja volt: tudós, mágus, varázsló, jós és vásári mutatványos is egy személyben. Faust a valóságban 1540 körült halt meg egy Rajna melletti német városkában. 1587-ben pedig már olvasható volt az első megjelent könyv is, mely Faustot Ég és Föld titkainak ismerőjeként mutatja be, ki még az ördöggel is szövetségre lépett, ezért - a reformáció szigorú vallása szerint - elkárhozott. Goethe "csupán" annyit változtatott ezen a verzión, hogy az ő Faustja már nem kárhozik el, tudása inkább erénnyé válik. Részlet a műből: Közelgetek hát újra, kósza árnyak, kik hajdan már feltüntetek nekem. Ezúttal vajha megragadhatnálak? Ily próbára alkalmas még szivem? Áradtok, ím felém! Nos, jól van hát, csak tóduljatok köd- s gőzből körülem; keblem ifjonti lángja újralobban. Víg órák képe száll fel népetekkel, s lelkem hány drága árnyat újralát; s féligfakult, ó mondaként dereng fel első szerelem, első jóbarát. Újul a bú, s feljajdul újra egyszer útvesztős életünk ellen a vád, s a jókat hívja, kik vidám időkben rútul csalódva tüntek el előlem. A lelkekhez már el nem ér ez ének, kiknek elejét zengtem valaha. A jóbaráti kar rég szerteszéledt s az első visszhang, ah, rég szállt tova. Fájdalmam ismeretlen tömegé lett, de tapsuk csak szivemnek ostora, s ki dalomnak örül, ha még néhány van, és él: bolyong szétszórtan a világban.

Mutass kevesebbet