Fecsegő csecsebecsék

A ​francia felvilágosodásban nincs „apolitikus”, nincs „visszahúzódó” író, kis és nagy egyéniségek egyazon lánggal lobognak a kor nagy feladataiért. Magán- és közélet oly egy, mint soha máskor, a „publicisztikus” témáktól senki sem riad vissza, nem egy remekmű született belőlük. S ez adja hosszú századok múltán is romlatlan üdeségüket. Mert ők, a franciák, amint Marx megjegyezte róluk, élettel és gráciával töltötték meg az angol materializmust. A francia felvilágosodás a forradalom előtt az utolsó és legnagyobb szabású támadás a régi rend szellemiségének minden formája ellen, s e nagy kor egyik legnagyobb, legtevékenyebb, legfüggetlenebb szelleme Diderot. A Fecsegő csecsebecsék egészen korai műve, s születésekor reneszánszi szabadszájúsága botrányt kavart, pedig az akkori olvasó éppúgy láthatta, akárcsak a mai, hogy a történet inkriminált kerete – amely egyébként régi vándormotívum – fontos politikai, társadalom-kritikai mondanivalóknak, a roppant sokoldalú érdeklődésű Diderot sokféle ismeretanyagának, sőt a megújuló filozófiának összefoglalására szolgál. S nagy előny, ha valaki ennyi fontos dolgot ilyen mulatságosan, sőt, izgalmasan ír meg.

Mutass kevesebbet