Fejedelmek lantosa

Fajth Tibor nevét igen jól ismeri a magyar olvasóközönség, ha nem is mint szépíróét. Olaszországot és Velencét ismertető útikönyvei sok-sok kiadásban jelentek meg és vezették Itália látogatóit a városok épületei, múzeumai és műalkotásai közt. Első regénye egyben az utolsó is a sors kegyetlen játéka folytán. A Bakfark-regény nyomdai munkálatai közben Fajth Tibor távozott az élők sorából. Regénye azonban csak tényszerűen "első kísérlet", minőségére nézve nem. Kiforrott írói készség, jó regényszerkesztő képesség jellemzi könyvét. S nem utolsósorban az a nagy humanista műveltség, a művészetek, az irodalom, a műalkotások és a történelem alapos ismerete, amely útikönyveit is kiemeli a hasonló munkák sorából. Igaz, hogy tárgya önmagában is ideális regénytéma. A "fejedelmek lantosa", Bakfark Bálint élete - mint általában igen sok XVI. századi művészé - telve van regényes, kalandos, izgalmas eseményekkel. Ifjúsága a mohácsi vész körüli idők Erdélyében zajlik, Szapolyai János erdélyi vajda udvari zenésze lesz. Karrierje előbb Olaszországba viszi, itt tökéletesíti tudását, majd III. Henrik és a szép Diane de Poitiers Franciaroszágát hódítja meg. Java férfikora Lengyelországban telik el, Zsigmond király nagyhatalmú bizalmasa és muzsikusa, de kémkedéssel gyanúsítják, s mindent hátrahagyva kell menekülnie. Útjának vége visszaviszi Padovába, ahol 1576-ban elragadja a pestis. A regényes életút - amelynek valódi és nagyon is elképzelhető eseményeit a regény jól kihasználja - nagy jelentőségű művész útja. Bakfark a lantművészet és az önálló lantkompozíció egyik úttörője. Lengyel földön ma is él a közmondás: "Bakfark után nyúlni a lanthoz...", mint a felesleges erőfeszítés kifejezése. A regény különös érdeklődésre tarthat számot most, a kibontakozó magyarországi Bakfark-renaissance idején.

Mutass kevesebbet