Fejezetek a rácjárások történetéből

A bizánci császárság török bekebelezése után, a 15. században a rácok/szerbek mindinkább beszivárogtak az országnak mindaddig teljesen magyarlakta délvidékére, vagyis a mai „Vajdaság"-ba. Amikor aztán, Mohács után egy tucat nyugat-dunántúli magyar főúr Habsburg Ferdinándot ellenkirállyá tette meg, az Osztrák Ház fölbérelt egy Fekete Iván nevű betyárvezért, aki a bejött rácokkal megszállta az egész Dél-Alföldet. Közben a mind északabbra törő török hadak is, a csatlós rácokkal együtt rombolták-rabolták az országot, gyötörték annak megmaradt népét. Pedig Nándorfehérvár, a legnagyobb magyar végvár, a dén harangszóval emlékezetessé tett 1456-os győzelem hősei jórészt éppen ennek, a most pusztulásra ítélt tájnak a szülöttei. Száz évvel később elesett Temesvár, majd újabb százötven évig terjedően hadszíntérré lesz az egész Alföld, amelynek az őslakosságát jobbára ki is pusztítják. A 18. század elejére, amikor elűzik a török hadakat és betelepítik a rácok újabb áradatát, Európa egyik legtermékenyebb vidéke már csak elmocsarasodott, elnéptelenedett pusztaság. A mindig a győztessel tartó rácság közben átnyergelt a német oldalára és átmentette a hatalmát is. Majd folytatta kegyetlen harcát az elmagyartalanított terület kisajátításáért, a betelepítő Csernovicstól (1690) a „Szerbiai Hercegséget" kikiáltó Sztratimirovicsékig (1848). Végelemzésben tehát, az egész trianoni összeomlás a Hunyadi Mátyás ellen lázadó, helyette Habsburg királyt választó, öntelt magyar főnemességre vezethető vissza, így jutunk el Mohácsig - és 2004. december 5-ig. Mi tehát ma a Vajdaságnak is nevezett Délvidék? Tovatűnő, törökverő meseország, ha csak tisztes távolból hallunk róla - de magyarverő durva szerb világ annak, aki még ott él. A középkori magyar birodalom szíve ez, az Árpádok ősi földje, amelyre a rác jövevények csak a török terjeszkedés és a Habsburgok betelepítési törekvéseinek a meglovagolásának köszönhetően nyomulhattak be, a kiirtott bennszülött lakosság helyére. S vérgőzös indulatok, hihetetlen szélsőségek hazája e föld, mintha csak nem is Európában lenne. Talán nincs is ott. A tervbe vett könyvsorozat e bemutató kötete tehát azt a - sokszor visszataszítóan - igaz történelmet mutatja be, amit ezidáig nem lehetett. A következetes oknyomozás útján született tanulmányok olyan új történelmi tényeket tárnak elénk, amelyeket nemcsak a feledés pora vagy a közöny pókhálós fátyla takar, de még ma is erős ellenérzésekbe ütköznek. Hétpecsétes titkok, ismeretlen történeti források tárulnak itt föl: új múltat tárva az Olvasó elé. Rejtegetett rejtélyekre, idegrázó borzalmakra derül fény. Végül, olyasmire vállalkozik a szerző, amire még senki: a területi viták igazságos megoldására, úgy általában - egyetemes kulccsal. A könyv forrásértékű munka, melynek elolvasása után nemcsak a szakavatott, de a kevésbé hozzáértő Olvasó is meg fogja kockáztatni történelemképének az újravázolását.

Mutass kevesebbet