Fekete rózsa

Szerelmes? Bűnügyi? Társadalmi? A könyvről, amelyet kezében tart az olvasó, csakis külsőséges dolgokat érdemes és illendő elmondanom: mintha gyermekemről beszélnék, viselkedéséről, modoráról, ruházatáról árulkodhatok csupán. Mióta írásban gondolkozom, szerettem volna olyan izgalmas történetet alkotni, mint egy bűnügyi regény. Azazhogy egészen pontosan fejezzem ki magamat: novellát vagy regényt mindig is szerettem volna olyan izgalmasan, érdekfeszítően írni, mintha detektívnyomozásban sikerülne részeltetnem az olvasót. Igazából azonban soha nem voltam, s most sem vagyok az öncélú szórakoztatás híve, de kezdettől azt tartom, az írónak joga van hozzá, hogy olvasóját minden tisztességes eszközzel művéhez kösse. Az olvasó pedig joggal elvárhatja az írótól, hogy minden ötletességét latba vesse, ha valamely fontos mondanivalójával meghallgattatást akar elérni. Nem szándékozom most felsorolni, milyen írói eszközöket tartok tisztességeseknek, tehát szakmailag becsületeseknek - az érdeklődő izgalom felkeltését azonban a jó ügy érdekében mindig megengedettnek, sőt szükségesnek tartom. A Fekete rózsa igyekvésem szerint persze nem csupán bűnügyi történet, bár a műfaj minden latba vethető eszközével élni szeretnék benne. Ezeken túl azonban számos olyan fogást is alkalmaztam, amely a kriminalisztikában eddig nem volt ismeretes. Mi hát regényem szándéka? Ami a bűnökön és a nyomozáson túl van? Ez ügyben a felderítést, a vizsgálatot, a nyomozást az olvasóra bízom.

Mutass kevesebbet