Felelősség a közreműködőért

A gyakorlatban nagyon sűrűn fordul elő, hogy valaki szerződésének teljesítéséhez mások által előállított anyagokat, alkatrészeket kíván felhasználni, vagy a teljesítéssel kapcsolatban felmerülő feladatok elvégzését másra bízza. Ha ezekben az esetekben az igénybe vett harmadik személy szolgáltatása nem felel meg a szerződés előírásainak, maga a kötelezett is szerződésszegő lesz. A vonatkozó jogszabályok szerint a kötelezett felelősséget visel az ezek miatt a harmadik személyek miatt keletkezett szerződésszegésekért. A látszólag egyszerű megoldás sok problémát vet fel, összefügg a polgári jog több olyan általános kérdésével, amelyről széles körben vita folyik. Annak ellenére, hogy a téma a gyakorlatot erősen foglalkoztatja, átfogó elemzésre nem került sor. A kérdéskör feldolgozása nemcsak Magyarországon, hanem más országokban is hiányzik. Erre tekintettel a munka egyrészt a kérdés gazdasági, társadalmi, jogi összefüggéseinek feltárására, másrészt a vonatkozó felelősségi szabály alkalmazása során felmerülő legfontosabb problémák bemutatására törekszik. Minden egyes felvetett fontosabb kérdésnél sor kerül más országok - sok szempontból egymástól eltérő - jogszabályaiból, gyakorlatából, jogirodalmából leszűrhető tapasztalatok ismertetésére. A mű öt fejezetre tagolódik. Az első fejezet a téma alapját szolgáló gazdasági jelenséget vázolja. Ugyancsak gazdasági vonatkozású az ötödik fejezet első része, amely a magyar népgazdaság szerkezetéről, az áruforgalmi kapcsolatokról nyújt a jogi elemzéshez szükséges összefoglaló képet. A második fejezet azt vizsgálja, hogy mi a célja a kötelezettnek az igénybe vett harmadik személyért való felelősségét kimondó szabálynak, ezzel összefüggésben foglalkozik azzal, hogyan alakul ki ez a szabály és milyen megjelenési formát ölt a különböző országokban. Ezzel kapcsolatban foglalkozik a teljesítési segédért való felelősség és a szocialista szervezetek közötti viszonylatokban szereplő közreműködőért való felelősség azonos és eltérő vonásaival, a tranzitszállítással, az alkalmazottért való felelősséggel, a megbízónak a megbízott és a vállalkozó szerződésen kívüli károkozásáért való felelősségével. A harmadik fejezet elsősorban azt tárgyalja, hogy milyen kapcsolat van a megrendelő, a vevő és a teljesítésnél közreműködő harmadik személy között. Vizsgálja a közvetlen perlést, a közvetlen kapcsolat szerződéses vagy szerződésen kívüli felelősség formájában történő elismerését, a közvetlen kapcsolat tagadását, a láncolatot alkotó szerződések összefüggését. Kitér arra a napjainkban mind többet vitatott kérdésre, hogyan, milyen alapon visel felelősséget a termelő az árucikkek hibájáért a fogyasztóval szemben. A negyedik fejezet a szerződésszegések és a szerződéses felelősség általános kérdéseivel foglalkozik. Ennek során fejti ki azt az álláspontot, hogy a közreműködőért való felelősséget nemcsak a kötbér- és kártérítés fizetési kötelezettség eseteiben kell alkalmazni, hanem számításba kell venni egyéb szerződésszegési szankcióknál is. Ugyancsak itt tárgyalja a kártérítés mértékének sok nehézséget okozó témáját. A mű befejező része a bírói ítélkezési gyakorlatban kialakult legfontosabb elvekkel foglalkozik. Saját álláspontját ismertetve mutatja be az ítélkezés tendenciáit annál a kérdésnél, hogy ki tekintendő közreműködőnek, melyek a közreműködőért való felelősség feltételei, meddig megy vissza a bíróság a szerződések láncolatában, hogyan járnak el a közreműködő által okozott hibás teljesítésnél, van-e helye kármegosztásnak, ha nemcsak a közreműködő, hanem maga a kötelezett is felróhatóan járt el.

Mutass kevesebbet