Felfedezések könyve

Induljunk ki a Pallas Lexikon „Felfedezés” címszó alatti meghatározásából. Eszerint a felfedezés „megtalálása annak, ami már létezett, de még nem tudtuk, hogy létezik”. (Ezt a megállapítást e könyv szerzője kiegészíti avval, hogy néha olyan földrajzi helyet is fel kellett fedezni, amelynek létezéséről mindenki meg volt győződve, de még senki sem járt ott, pl. a Nílus forrása vagy az Északi- és Déli sark.) A felfedezések történetének hősei tehát olyan emberek, akik céltudatosan vagy előzetes szándék nélkül elsőként léptek olyan földre, amelyen előttük még nem járt más, és az ott szerzett tapasztalataikkal jelentősen gazdagították a földrajztudományt. Mivel a Föld felfedezése javarészt az európai és az észak-amerikai utazók műve, ez a megállapítás elsősorban rájuk vonatkozik. A Csendes-óceánt pl. először a polinézek fedezték fel, az „igazi” felfedezőknek mégis Magellánt és követőit tekintjük. Azokat viszont, akik más irányú munkásságuk (néprajzi, geológiai, botanikai, zoológiai kutatások, utazások, vadászat stb.) során „tévedtek be” már felfedezett, de még feltáratlan területekre, ez a könyv nem sorolja a földrajzi felfedezők sorába – noha tevékenységükkel jelentős szolgálatot tettek a tudománynak (pl. Kőrösi Csoma Sándor, Xantus János stb.).

Mutass kevesebbet