Fellegvár

Puskás Tivadar találmányát, a telefonhírmondót tekinthetjük a magyar rádiózás elődjének. 1893. február 1-jén kezdte meg működését a millennium előtti lázban égő fővárosban. E szavakkal indult: "Üdvözöljük Budapest lakosságát. Üdvözöljük olyan szokatlan módon, amely páratlan a világon. Üdvözöljük az első várost, amelyből a telefonhírmondó az egész világon győzedelmes útjára indult..." S alig telt el további emberöltő, 1925. december 1-jén a Magyar Rádió is elkezdte sugárzását. A két háború közötti szélcsendben Közép-Európa legjobb rádiójává nőtt a nagy nemzetek műsorszóró állomásai szomszédságában. A lakihegyi 314 méteres adótorony - felrobbantásáig... - idehaza 900 ezer előfizetőhöz juttatta el a magyar szót és muzsikát. A rádiót csodának tekintette valamennyi közreműködője, a XX. század technikája diadalaként ünnepelték a stúdió szereplői. Évek múltán a mindennapok nélkülözhetetlen társává szelídült a hallgatók számára a rádiókészülék: szórakoztatott, nevelt, a családi otthonokba vitte a hazai események és a világváltozások híreit. Az irodalom és a zene nemesített, az előadások "okosítottak", a hangjátékok és a riportok kitágították a képzeletet. A FELLEGVÁR a hazai rádiózás kezdeti két évtizedének (1925-1945) regényes feldolgozása. Első összefoglalása annak a korszaknak, amelyben a magyar kultúrtörténet klasszikussá vált rádiós személyeit visszaidézve láthatjuk. A rádióhallgatók egyszeriben többen lettek, mint a "régi művészetek" valamennyi élvezője. Szerették hinni: a rádió új lelket teremt...

Mutass kevesebbet