Felnőttek és gyerekek

A gyerek „megérik, mint az alma a fán". Talán ebben a gondolatban fogalmazódik meg legszemléletesebben Vekerdy Tamás pszichológusi credójának egyik vezérmotívuma, amely kiegészül azzal a meggyőződéssel, hogy ez a folyamat akkor sikeres, ha lehetővé teszik a gyermek számára, hogy „ráérősen" járhassa be saját fejlődési útját. De van-e elegendő idő erre? Megfelelőek-e a családi és intézményi feltételek a gyermek - az egyes gyermek! - spontán „érlelődéséhez"? Hogyan segítheti vagy gátolhatja a szülő, az óvoda, az iskola ezt a folyamatot? Miként hatnak a társadalmi-gazdasági-technikai változások a nevelődés körülményeire? A népszerű pszichológus legfőként ezekre az ezernyi formában megfogalmazódó kérdésekre keresi a választ írásaiban, konkrét élethelyzeteket, dilemmákat, megoldási lehetőségeket elemezve. Nem csupán szakirodalmi és kutatási eredményekre támaszkodik, de saját tapasztalataira is épít, és olykor segítségül hívja a nevelés nagyjait, Goethét, Steinert, Karácsony Sándort, Kodály Zoltánt, Németh Lászlót, Mérei Ferencet is. No és természetesen Jungot, aki „civilizációnk egyik alapproblémájának nevezi, hogy neveletlen felnőttek próbálják nevelni az újabb generációkat". Vekerdy Tamás - mint ezt a mostani válogatás is bizonyítja - sokat tett az elmúlt évtizedekben azért, hogy ez ne így legyen! A Saxum Kiadó Az élet dolgai sorozatában négy könyvet jelentetett meg eddig Vekerdy Tamástól; most ezeket a műveket adjuk közre (a terjedelmi korlátok miatt szükségszerűen némileg rövidítve) egy kötetben, amely néhány rövidebb lélegzetű - a szerző portréját árnyaló - írást is tartalmaz.

Mutass kevesebbet