Felsejlő fohászok

Szekeres Mária könyve egyszerre imakönyv és irodalmi alkotás. Visszatalálás a kifejezés harmóniájához. Imádkozni - annak a kornak a nyelvén, amelyben a szerző él, s ez az imádkozás ugyanakkor irodalmi rangú. A világirodalomból erre a szép - vágyott - harmóniára elég legyen itt akár Szent Pál Szeretethimnuszát vagy Szent Ferenc Naphimnuszát említeni. A szerző imái prózai és verses formában egyaránt bekerültek a kötetbe. Nyelvezete egyszerre modern, ugyanakkor felöleli a Szentírásban érccé öntött krisztusi szavakat is. Imádkozik, elmélkedik, szemlélődik, ezenközben - mert igaz, kigyöngyözött szavak ezek - nem téveszti szem elől a kimondani kívánt gondolat és az irodalmi igényesség egységét. "honnan jöttem, és ki vagyok, kérdés sincs már, csak napok szövete és felsejlő fohász: összeköt valami élő titok" ( míg az éj lehull... ) Felsejlő fohászok - a kötet címe jól jelzi a költőnő szándékát: a gyötrődésben vagy egyszerűen csak a hétköznapok apró jelenségei között keresi az önmagunkon túlmutató Realitást, azt a személyességet, amely az embert - bármiképpen viszonyuljon is hozzá, tagadással, kétkedéssel, hódolattal - létezése alapképletéből következőleg összeköti a személyes Istennel. (Elmer István) Varga György nyolc illusztrációja díszíti a könyvet.

Mutass kevesebbet