Fény és árnyék (dedikált)

Könnyű dolguk van az igazi íróknak, amikor bevezetőt vagy ajánló sorokat írnak egy mű elé. Nekem nehéz, mert nem értek hozzá és a regény szerzője a testvérem, ráadásul rólunk szól a történet. Helyes-e arra bíztatni az olvasót, hogy ismerje meg az életünket, a család sorsát, hiszen sok család élete regénybe illő, de azt nem írta meg senki. Ez a könyv nem nem könyvnek indult. Rábeszéltem a nővéremet arra, hogy írja össze a gyerekek, unokák részére a család múltját, hogy megismerjék és ne felejtsék el, mert a felejtés végigsöpör a múlton. Majd kap belőle minden családtag egy példányt. Tetszett az ötlet mind a négyünknek, (akkor még négyen voltunk testvérek) ígértük, hogy majd segítünk. Mi nem segítettünk, de a nővérem belelendült az írásba. Már nem csak rólunk szólt a regény, hanem a faluról is. Az emlékezet olyan, mint a pók: fonalat ereszt, de lyukakat sző. Amit nem tudott, annak utána járt. A lénye két részre szakadt: a jelen és a múlt között lebegett két évig. Olyat csinált egyedül, amiben semmiféle tapasztalata nem volt, bejárta az utat az írástól a könyvkiadásig. Rendkívüli dolgokra képes egy ember, ha ilyen akarata van, mint a szerzőnek. Ezért, ha kezébe veszi az olvasó a könyvet, tekintse ezeket a sorokat ajánlásnak.

Mutass kevesebbet