Fényfüggöny

Részlet: "Nincs nagy szerencséje az utókorával. Sőt, Balázs Béla az érdemeltnél sokkal mostohább utókora még saját tulajdon élete utolsó esztendeiben megkezdődött. A Szovjetunióból 1945 nyarán hazatért sokoldalú művészt látszólag elhalmozták feladatokkal - tanított a színiakadémián, lapot szerkesztett, vezette a Filmtudományi Intézetet, jelentős forgatókönyvek írásában vett részt - , de mindegyre megütődve kellett észrevennie, hogy tekintélyét és tapasztalatait kevésre becsülik. Többször is keserű önérzettel jegyezte föl: az individualista, metafizikus művészetfelfogástól a kommunista gondolat és a közösségi művészmagatartás igenléséig megtett hosszú útja vége felé nem ezt érdemelné. Hajdani emigrációbeli társa, az ugyancsak marxista kultúrpolitikus Révai József gyanakodva szemlélte Balázs marxizmusát és veszélyt sejtett nyitott, „kalandor" szellemiségében. Szőts István filmrendező emlékezése szerint az Ének a búzamezőkről (1947) elkészítésében vállalt tanácsadói szerepét „vádként fordították ellene" s „be akarták bizonyítani róla, hogy szenilis". Az 1949-ben, kevéssel halála előtt kapott Kossuth-díj aligha volt gyógyír sebeire. Az 1884. augusztus 4-én Szegeden született Balázs Béla nem érte meg hatvanötödik születésnapját. Indulatos volt, lobbanékony, harcias - talán mert csillagjegye, az Oroszlán is így diktálta? -; és szívbeteg. 1949. május 17-én történt elhunytát a hozzá közel állók szerint a sok méltatlan csatározás siettette. 1948-ban, Sőtér István Négy nemzedék című könyvének lapjain még olvashatta a csak enyhén távolságtartó elismerést: „A fiatal Balázs Béla egy egész nemzedéket igézett meg - költészetének legjelentősebb része ezekből a varázsló, bűvölő versekből, ezekből a sámános dallamokból telik ki. Értelmet, jelentést félrevezető, barbár díszekben tobzódó, bűvölő dallamokat zümmögő líra volt a Balázs Béláé. Különös érzéssel tekintünk ma körül az ő túlfűtött, zsúfolt világában, s lehetetlen meg nem állapítanunk, hogy díszei, színei közül az idő nem is olyan sokat fakított meg. Fiatalos harsogását, kissé keresett és modoros, de lényege szerint mégis erőteljes áradását mi sem tudjuk közömbösen szemlélni." "

Mutass kevesebbet