Ferencesek az ország nyugati részén

"Amikor a hetvenes évek második felében Lékai László, a magyar egyház prímása, esztergomi érsek, bíborosként megkezdte hídverő tevékenységét - vagyis az eladdig elszigetelt magyar egyház és a Szentszék, valamint a nagy nyugati egyházak közötti kapcsolatok kiépítését, egyik első nyugati útján volt germánikus társa arra kérte meg, hogy szerezze meg neki Karácsonyi János két-kötetes, monumentális művét a magyarországi ferencesek történetéről. A kérését előterjesztő történész nem tudott ugyan magyarul, és ezért Lékai László bíborostól kért mellé egy magyar-olasz nagyszótárt is, de olyannyira fontosnak tartotta e mű ismeretét, hogy inkább vállalkozott a szótárorozással járó bajlódásra, semhogy készülő művében nélkülöznie kelljen a magyar ferences provinciák történeti adatait. Lékai László bíborosi tekintélyét bevetve sem tudott egyházi körökben egy nélkülözhető példányt fölfedezni, és ezért Mezey László professzorhoz fordult, aki a Magyar Tudományos Akadémia keretén belül működő Kódextöredék Kutató csoportot létrehozta és vezette. A nagynevű medjevista végül a saját tulajdonában lévő könyvét fénymásoltatta, és a terjedelmes csomagot eljuttatta a bíboroshoz, aki következő itáliai útján örömmel vitte magával Karácsonyi János monográfiáját, s így barátja kérésének eleget tehetett. Az első magyarok, akik Szent Ferenccel és testvéreivel találkoztak, azok a keresztes vitézek voltak, akik Tamás egri püspök vezetésével kiszakadtak II. András magyar királynak a Szentföldről visszatérő csapatából 1218-ban, és Damietta ostromához vonultak. Tamás egri püspök Itálián keresztül, majd az Adria-tengeren áthajózva igyekezett vissza, s ekkor, 1219-ben - a legújabb kutatás fölvetése szerint - fizethette négy kisebb testvér hajóútjának költségét. Ez volt az első megtelepedési kísérlet, azonban nem járt sikerrel, a horvát vidéken a rablók miatt nem tudtak átkelni, visszafordultak és hazatértek Itáliába. Ha arra gondolunk, hogy Szent Bernát, Szent Norbert és Szent Domonkos testvérei már akkor hazánkba érkeztek, amikor ők, az alapítók még életben voltak, úgy tűnhet: a „kisebb testvérek" késve érkeztek. Három évvel alapítójuk halála után és egy évvel annak szentté avatása után jöttek az első ferencesek német földről hazánkba, és a rendtörténetírás szerint Egerben telepedtek meg. A hagyományos nézet mellett szükséges megemlíteni azt is, hogy újabb feltevés szerint nem Egerben, hanem Esztergomban találtak először otthonra a fratres minores, azaz a ferencesek, és ezért viselte az első őrség Esztergom nevét. A néhány éves kését hamarosan behozták, sőt a későbbiekben a többieket messze túlszárnyalták. "

Mutass kevesebbet