Fergeteg

„A ​háború folyt. Tartamáról semmit sem lehetett sejteni, minden egyebet azonban pontosan lehetett róla tudni. Már Hitler uralomra jutásakor bizonyossá vált, hogy háború lesz. Én ezt a tételt állítottam fel: fasizmus = háború. Hogy a háború nem késik soká, azt tudni kellett már a müncheni tanácskozás után. Hogy a magyarok részt vesznek a háborúban, természetesen Németország oldalán, ehhez kétség nem fért. Hogy a háborút Németország elveszti, minden bizonyosság között ez volt a legbizonyosabb… Előre lehetett tudni azt is, hogy a háborús gonosztevők, amikor már ők is sejtik, hogy játszmájuk elveszett, s mindjobban közeledik felelősségre vonásuk ideje, fejvesztettségükben s az önbátorító hetykeségük mélyén dúló félelem miatt rémtetteket fognak elkövetni” – írta Nagy Lajos Pincenapló-jában a tragédia első felvonásáról, a folyamat logikájáról, melynek folytatása és befejezése éppolyan törvényszerű volt, mint a kezdete. Antológiánk bemutatja a pusztulás, a megsemmisülés felvonását, de a felszabadulást s a felszabadulással kezdődő történelmi újjászületést és átalakulást is, egy elnyomott, kirabolt, megalázott ország tavaszát is, tehát az egész történelmi folyamatot, a törvény egész dialektikáját. A reménynek valósággá vált pillanatát, főképpen, melyre a múlt nagy költői csak feltételes módban mertek gondolni, bár törhetetlenül hittek eljövetelében: majd ha…ha majd…"Majd ha kifárad az éj…majd ha kihull a kard az erőszak durva kezéből." „Ha majd a bőség kosarából…Ha majd a jognak asztalánál… Ha majd a szellem napvilága…” Antológiánk a megvalósult „ha majd” negyedszázados jubileumán emlékeztetni akar. Történelmi eseményeket megörökítő dokumentumot nyújtunk át az olvasónak, úgy is mondhatnánk: történelmi leckét. Emlékeztető ez a novellagyűjtemény: milyen mélységből indultunk el, milyen tragédiák szakadékain át vezetett az út, mit jelentett a magyar nép életében a pillanat, mikor a földosztó bizottságok leverték urak és papok birtokain az első mezsgyekarót…

Mutass kevesebbet