Fiatal írók könyve

Nincs példa arra az elmúlt harminc év irodalomtörténetében, hogy írói nemzedék olyan természetesen és könnyedén, az előző generációktól annyira függetlenül induljon el, mint az, amelyik a hatvanas években született írókat tömöríti; ez az antológia az első reprezentatív jelentkezésük elszórt folyóiratpublikációk után. Írásaik többnyire maguk szerkesztette lapokban - Harmadkor, Határ, Metszet - jelentek meg, mintha őrizni akarnák függetlenségüket, ahelyett, hogy az irodalmi intézményrendszer keretei között - mint az eddig szokásos volt - keresnék a helyüket, az érvényesülést. Azt a világot fedezik föl és járják körül, amelyről a "felnőtt", a "hivatalos" irodalomnak eddig nem volt érdemleges közlendője, annak a történelmi pillanatnak igazi hírhozói ők, amelyről gazdasági, szociológiai, politikai beszámolókat olvashattunk ugyan, de novellát, verset, írói helyzetképet alig. Számukra az új, a korszerű természetes anyanyelv nem megtanulandó anyag, téma vagy előadásmód; Háy János, Kurdi Fehér János, Kalász István, Krausz Tivadar, Kemény István megjelenésével valami eddig nem volt lép színre irodalmunkban. Írásaik áthidalják az úgynevezett magas és populáris művészet közti szakadékot, a posztmodern szónak ők adnak először világos, vitathatatlan értelmet.

Mutass kevesebbet