Filkó

Fehér Béla munkásságának felfedezése a kilencvenes évek jelentős irodalmi eseménye. A Zöldvendéglő, a Törökméz, a Romfürdő ma már egyetemi tananyag. Fehér eredeti írói nyelvezete és "szabadalma", az idő dimenziójának kiküszöbölése felkeltette az érdeklődést e sajátos prózaköltészet iránt. A Szerző tézise, hogy minden ember tulajdon elődeinek genetikai összege. Ősapáink velünk vannak, időbeli sorrendiségre való tekintet nélkül. Tudatunkban és tudatunk alatt élnek, sőt, ha jól figyelünk, megérezhetjük jelenlétük kisugárzását is. A Filkó, noha a mai magyar társadalom mindennapjaiba kalauzol el, mégsem hagyományos korfestő mű, hanem a Fehér Bélától már megszokott, az idő fogalmát sajátos szemszö9gből értelmező, sci-fi elemekkel fűszerezett, abszurd, realista és végtelenül mulatságos elbeszélés. A cselekmény fő szála egy útépítésen dolgozó teherautósofőr és egy prostituált furcsa kapcsolata. A sofőr - Filkó - az egykori Ságvári munkásszállóban lakik aszfaltozók, földgyalusok, markolósok és buldózeresek társaságában. A szálló tulajdonképpen lebeg a semmiben, a régi rend utolsó védőbástyája, a szabályzathoz hűen ragaszkodó gondnokkal az élen. A társaság fő szórakozása az ivászat és a nők. Betti, a prostituált nem válogat. Mindegy neki, kivel megy el, de Filkótól valamiért megtagadja kegyeit. A sofőrnek ettől kezdve egyetlen feladat lebeg a szeme előtt: megszerezni magának ezt a különös nőt.

Mutass kevesebbet