Findings (dedikált)

Leonard Bernstein. Findings. New York, 1982. Simon and Schuster. 376 p. Juhász elődnek dedikált példány!!! Leonard Bernstein (Lawrence, Massachusetts, 1918. augusztus 25. – New York, 1990. október 14.) Grammy-díjas amerikai zeneszerző, karmester, zongoraművész. Korának igazi sztárkarmestere volt, egyike az első USA-ban született, és az USA-ban tanult, világhírű karmestereknek, aki tíz évig vezette az Amerikai Egyesült Államok egyik legjobb zenekarának tartott New York-i Filharmonikusokat. Tizenhat éves korában apja elvitte a bostoni Symphony Hallba Sergey Rachmaninov zongoraestjére. Akkor hallott először igazi, nagyszabású, élő koncertet. Azidőtájt ismerkedett meg Prokofjev és Sztravinszkij muzsikájával is. Hamar a két orosz szerző bűvkörébe került, írt is egy zongoraszonátát a két zeneszerző avantgárd stílusában. Tanulmányait 1935-ben fejezte be a Latin Schoolban. A középiskola befejezése után Bernstein négy évig tanult Amerika egyik legismertebb egyetemén, a Harvardon, ahol zenei és nem zenei kurzusokat egyaránt látogatott. A zene mellett elsősorban a filozófia és a nyelvészet érdekelte. Zenei tanulmányai során most először foglalkozott rendszeresen zeneelmélettel és hangszereléssel. Egyetemi évei alatt már Heinrich Gebhard volt a zongoratanára, ő elsősorban az impresszionista művek stílusos előadására fektetett hangsúlyt a zeneórákon. Gebhard hívta fel Bernstein figyelmét Ravel G-dúr zongoraversenyére, ami később, neves előadóművészként a kedvelt hangversenydarabja lett. Bernstein 1939 szeptemberében felvételt nyert a Curtis Intézetbe. Reiner tanítványának fogadta és ösztöndíjat is adott neki. Így nem kellett tandíjat fizetnie, azonban még így is szűkösen élt. A zeneszerző első szimfóniájának témaválasztását családi hagyományok indokolták. Bernstein dédapja kovács létére rabbi is volt. Kuszevickij beleegyezett, hogy az egyik előadását követő kisebb hangversenyen bemutassák Bernstein I Hate Music című dalciklusát. Miután visszatért New Yorkba, új állása lehetővé tette számára, hogy végre egy nagyobb lakást béreljen ki a Carnegie Hall épületében. Másodkarmesterként neki kellett átnéznie az új művek partitúráját, és kiválasztania közülük az előadásra alkalmasakat. Jelen volt a zenekar minden próbáján és előfordult, hogy Rodzinski helyett ő tanította be az új darabokat. 'Juhász Előd (Budapest, 1938. május 4. –) magyar zenetörténész, tévés és rádiós műsorvezető, szakíró, a hazai zenei ismeretterjesztés legendás alakja. A Zeneakadémia zenetörténész szakát végezte el. A Zenetudományi tanszéket röviddel azelőtt hozta létre Kodály Zoltán és Szabolcsi Bence, de mesterei között tudhatta még Bartha Dénest és Bárdos Lajost is. Emellett elvégezte az ELTE BTK zeneesztétika szakát is, itt doktorált. Doktori disszertációját a zenei esztétikum és a hétköznapi tudat áthidalási lehetőségei témájában írta, a Trisztán és Izolda, illetve A kékszakállú herceg vára című operákon keresztül. 1962-től a Zeneműkiadó szerkesztő-gyakornoka volt, de a Magyar Radiónak is dolgozott. Legemlékezetesebb és egyben legtovább, a Csiba Lajossal közösen készített, 25 évig futó Zeneközelben volt. Utóbbi vegyes tematikájú műsor volt, amiben a komolyzene mellett a népzene, a dzsessz és a rock is helyet kapott. Közben írt is; első könyve az 1964-ben megjelent, Gershwin című kötet volt. 1981-ben, Czigány György hívására átment a Rádióból a Magyar Televízióba, ahol – több más mellett – a Zenebutik volt rendkívül népszerű műsora. Ez is több műfajú műsor volt, a komolyzenei témák mellett bemutatták a legfrissebb nyugati pop-rock-videóklipeket, de irodalmi, képzőművészeti részek is szerepet kaptak. Az élőben sugárzott, változatos helyszínekről (még külföldről is) jelentkező műsorsorozat húsz év alatt 266 adást ért meg. A műsor és a Magyar Televízióbeli pályafutása 2002-ben, nyugdíjazásával szűnt meg.' Kiadói félvászon kötésben.

Mutass kevesebbet