Fire - Zsarát

Völgyeföldén ​zavaros, vad idők járnak. A fiatal Nash király kapaszkodik a trónjába, miközben a lázadó főurak északon és délen is sereget toboroznak, hogy letaszítsák róla. Az erdő és hegyek tele vannak kémekkel, nyüzsögnek a tolvajok és mindenféle törvényen kívüliek. Itt él Zsarát, aki vad, ellenállhatatlan megjelenésével, a lángnyelvek minden árnyalatában pompázó színű hajával az ember-szörnyek utolsó élő képviselője. Egyszerre gyűlölt és imádott személy ő, akinek különleges képessége, hogy befolyásolni tudja a környezetében lévők elméjét. De Zsarát nem akar visszaélni e hatalmával, nem akarja ártatlan emberek titkait ellopni. Különösen, hogy neki magának is oly sok féltett titka van. Csakhogy feltűnik Brigan herceg, aki azért jött, hogy Zsarátot a Királyi Városba vigye. Az udvarnak ugyanis szüksége van Zsarát segítségére, hogy leleplezze a király ellen szőtt összeesküvést. Messze az otthonától a lány fokozatosan rádöbben, hogy képessége jóval többet ér, mint amiről valaha álmodott. Megmentheti a királyságot. De csak akkor, ha nem fél olyan szörnnyé válni, mint amilyen az apja volt. Ez a romantikus történet méltó párja a nagyszerű Garaboncnak, azonban vadonatúj szereplőkkel, egyetlenegyet kivéve. Ha tetszett a Garabonc, biztosan imádni fogod a Zsarátot is. Ha pedig még nem olvastad, ez után mindent megadnál azért, hogy minél előbb a kezedbe vehesd. Részlet a könyvből: Lárk gyakran gondolt arra, hogy ha nem lett volna ott újszülött fia, nem élte volna túl a felesége, Mikra halálát. Részben azért sikerült életben maradnia, mert a csecsemőnek élő, tevékeny apára volt szüksége, aki reggelenként felkel, és keményen dolgozik egész nap; részben pedig maga a gyermek miatt. Milyen jó természetű kisbaba volt, milyen nyugodt! Gügyögése és kacagása zene volt, a szeme pedig gesztenyebarna, mint halott édesanyjáé. Lárk vadőr volt egy alacsonyabb rangú földesúr folyóparti birtokán a délkeleti királyságban, Hegyvízföldén. Mikor Lárk visszatért szállására egy-egy nyeregben töltött nap után, szinte féltékenyen vette ki a kisbabát a dada karjából. Porosan, izzadság- és lószagot árasztva magához ölelte a kisfiút, leült felesége régi hintaszékébe, és lehunyta a szemét. Néha sírt, s a könnyek tiszta csíkokat festettek maszatos arcára, de ezt mindig némán tette, hogy ne mulassza el a gyermek hangját. A csecsemő figyelte őt. Tekintete megnyugtatta Lárkot. A dada azt mondta, szokatlan, hogy egy ilyen kisbaba ennyire figyelmesen nézzen. - Nem jó hír - figyelmeztette Lárkot -, ha egy gyermeknek különös szemei vannak. De Lárk képtelen volt aggódni. A dada kettejük helyett is eleget aggodalmaskodott. Minden reggel megvizsgálta a kisbaba szemeit, ami az újdonsült szülők kimondatlan szokása volt a hét királyságban...

Mutass kevesebbet