Foglalkozásuk: emigráns

1957 őszén a nyugati sajtó, az Amerika Hangja és a Szabad Európa rádió hideglelősen írt és beszélt Szabó Miklós hirtelen és nyomtalan eltűnéséről. A félelemre minden okuk megvolt. Hiszen Szabó Miklós hazatérésével a kinti magyar politikai emigráció egy volt bennfentese, egy polgári politikus, az ő szempontjukból "kebelbeli" erősítette meg mindazt, amit mi a tőkés nyugatról, annak a szocialista országok elleni szervezett aknamunkájáról és a magyar politikai emigrációnak a legagresszívebb imperialista körökkel való szoros összefonódásáról éveken át mondottunk. A Szabó Miklós által feltárt tények és adatok vitathatatlanok és cáfolhatatlanok. A könyv cáfolatát adja többek között az ENSZ törvénytelen ötös bizottsága arcátlan hazug jelentésének a magyarországi eseményekről. Kínos pontossággal bemutatja mindazokat, akiknek születését egykor magyar anyakönyvekben jegyezték fel, de akik soha, még itthon sem voltak magyarok, most pedig a tőkés nyugaton dollárért, fontért, svájci frankért és nyugatnémet márkáért szolgálják a magyar nép s minden nép ellenségeit. Azt is megtudjuk e könyvből, hogy mit tesz a magyar emigráció "elitje" a kicsábított, kibolondított kisemberekért. Semmit. Épp ez volt Szabó Miklós keserves csalódásának egyik fő oka. A nagyferenceknek, a királybéláknak, a kővágóknak és a többieknek odakinn épp úgy nincsen semmi közük a kisemberkehez, mint ahogyan itthon sem volt. A demokrácia és a humanizmus illúzióival telve ment Szabó Miklós nyugatra, de odakint megfosztották ezektől az illúzióktól. Arra tanították, hogy szélsőjobboldalinak, fasisztának, lelkiismeretlen hazaárulónak kell lennie annak, aki az emigrációban érvényesülni akar. Odakint, idegenben döbbent rá Szabó Miklós arra, hogy itthon a helye minden becsületes magyarnak és hazamenekült a becstelenség elől. Az aljasság, tülekedés, összeesküvés, idegen gazdák kegyének keresése helyett - hazajött. Könyve érdekes olvasmány.

Mutass kevesebbet