Fogódzó nélkül

Galgóczi Erzsébet (1930-1989) ménfőcsanaki születésű, nyolcgyermekes paraszti családból származott író, aki egy ideig vasesztergályosként dolgozott a győri Vagon- és Gépgyárban, majd 1950 és 1955 között elvégezte a Színház- és Filmművészeti Főiskola dramaturg szakát, az ötvenes években feltűnt új elbeszélő tehetségek: a "fényes szellők" nemzedékének egyik kiemelkedő és országos olvasótáborral rendelkező egyénisége, novellák, kisregények, országos vitákat és viharokat támasztó írószociográfiák, az egyik első koholt per, a MAORT-ügyet és ezen keresztül az ötvenes évek első felében az egész magar társadalom életét rettegésben tartó terrorgépezet működését ábrázoló regény, a Vidravas, továbbá számos televíziós játék és filmforgatókönyv szerzője egész munkásságával a megélt élet: a "létezett szocializmus" magyarországi útjának megvesztegethetetlenül kritikus krónikása volt. "Valóságos képet akarok adni arról a néhány évtizedről, amelyben én mint író éltem", mondotta egyszer legfőbb írói ambíciójáról, amelynek egész munkásságát alárendelte. Hirtelen halála folytán korán lezárult pályájára visszatekintve megállapítható, hogy ezt az igényt emlékezetes írások sorozatában valóra is váltotta. Elsősorban annak a nagy társadalmi rétegnek a sorsa foglalkoztatta íróként, amelyből ő maga is származott, s írásaiból a magyar parasztság életében a közelmúlt évtizedek során végbement történelmi méretű és drámai súlyú változások legszélesebb és leghitelesebb panorámája bontakozik ki, amely a kortársi irodalom egyik maradandó érvényű művészi értéke.

Mutass kevesebbet