Földanyánk lovagjai

Ladocán, amely azért nevezetes mert a püspöki uradalmat onnan igazgatják, kétezer paraszt és nyolc-tiz gőgös kurtanemes között vagy két tucat zsidó lakik, jó és rossz zsidó, mint mindenütt, csak abban egyformák, hogy szenvedélyesen ragaszkodnak a hagyományaikhoz. Rangbéli, mint a városokban, nincs közöttük; itt annak van a legnagyobb rangja, aki a legjámborabb. Akadnak mindazonáltal olyanok is, akiknek előkelőségét nem vitatja a közvélemény. Ilyenek például Baum Jónás és Flamm Mendel. A hitközségben ők a portentumok. A tekintélyük azonban nem állandó, hol ez, hol meg amaz áll a társadalom csúcsán, a másik ilyenkor nem számít. De azokban a periódusokban is, mikor imponáltak, nem az érdemeik miatt voltak népszerűek, hanem az összeköttetésük miatt. Baum Jónás a püspöknek köszönhette nagyságát. Unos-untalan a püspöki aulában ácsorgott, vagy, ha otthon volt, a káptalani házakban, az irodákban és a magtárakban. Tudván tudták róla, hogy az eminenciás úrnak a nagyprépost után ő a legfontosabb embere. Ő a kupec, aki püspöki földeken épp olyan nélkülözhetetlen, mint a tavaszi eső. Nem is hívták másképpen, csak a püspök zsidajának. És ez arrafelé nagy titulus.

Mutass kevesebbet