Folytatódó titkos történetünk

A magyarországi egyhangú, unalmas, fölfogását tekintve egyoldalú, az osztályhacot abszolutizáló, ezért nagyon fontos történelmi folyamatokat elfelejtő, bagatellizáló, illetve félremagyarázó történész szakiordalom mellett, jórésztannak ellenében jelentek meg hazánkban az első történelmi földolgozások a htavanas években, amelyek a magyarság történelmét reálisan, izgalmasan, olvamányosan mutatták be. A szerzők általában nem történészek, hanem alkotó művészek voltak, akik fölismerték a magyar nemzeti tudat egyk legfontosabbb alkotóelemének, a történelmi tudatnak a sérüléseit. Igazmondásukkal, olvasható, izgalmas stílusukkal előbb fölháborították, utána ösztönözték a történészeket, ezáltal pezsgést hoztak a szellemi közéletbe. Talán a legelső ilyen mű Nemeskürty István Ez történ Mohács után (Bp., Gondolat, 1965) című könyve volt. Az ilyen és hasonló művek tartalma eleinte meghatározta a műfajt, hiszena legújabb korban a legfontosabb levéltári források hozzáférhetetlenek voltak, ezért sokszor szakmai hivatkozásokkal elkészülő műveket nem is lehetett létrehozni. Annál inkább pergő stílusú történelmi esszét, amely a nemzeti érzelmű olvasóközönségre nagy hatást gyakorolt, építve, formálva a történelmi tudatot, rákényzserítve a magyarságot arra, hogy szembenézzen múltjának és közelmúltjának sokszor fájdalmas eseményeivel. A magyar értemiség legjobbjai vállakoztak arra, hog föltérképezzék történelmünk egy-egy fejezetét a történelmi esszé módszereivel és stílusával. Nemeskürty István, Cseres Tibor, Fekete Gyula és mások után a fiatalabb nemzedék alkotói léptek színre a nyolcvanas években, nagy bátorsággal dolgozva föl eddig elhallgatott vag yfélremagyarázott történelmünk és jelenidőnk egy-egy eseményét vagy lényeges folyamatát. Közéjük tartozik Domonkos László is, aki Titkos történetünk címmel közreadott már egy, ebbe a folyamatba illő könyvet néhány évvel ezelőtt. Most e mű második részével, folytatásával készült el.

Mutass kevesebbet