Forgácsolási technológia I.

A forgácsolás, mint tudományág, rövid múltra tekint vissza. A forgácsolási folyamatok elemző vizsgálatát a múlt század második felétől kezdték meg. Érdemesebb kutatások a forgácsalakulásra irányultak. A szerszám éltartamára, forgácsolóerőre és szerszámkialakításra vonatkozó, s a gyakorlatban is jól hasznosítható táblázatokat és képleteket már az 1870-es években alkalmazták. A forgácsolási technológia rövid múltja ellenére sem kis jelentőségű az ipar történetében. A különböző rendeltetésű berendezések alkatrészeinek jelentős hányadát forgácsolással munkálják meg. Ezért a gépgyártás legelterjedtebb megmunkálási eljárása a forgácsolás. A megmunkálandó alkatrészek méretpontosságát, alakhűségét és felületi simaságát ezzel biztosithatjuk a leggazdaságosabban. A forgácsolás jelentősége mint a legfontosabb felületi megmunkálás a minőségi igények emelkedésével tovább növekszik. Belső szerkezetében az arányok eltolódása olyan mértékű lesz, amilyen mértékben a korszerű előgyártási technológia meghonosodik. Ennek következményeként a nagyoló forgácsolás teljesítmény-növeléséről a korszerű finommegmunkálási eljárások bevezetésére terelődik a figyelem. A megmunkáláson belüli arányok eltolódásával párhuzamosan növekszik a keményfémek, kerámialapkák és gyémánt szerszámanyagok felhasználása. Az egyre rohamosabban fejlődő technológiai folyamatokban a forgácsolás törvényszerűségeinek és eszközeinek alapos ismerete a korszerű technikát alkalmazó szakmunkás részére nélkülözhetetlen követelmény.

Mutass kevesebbet