Forgetting things

Sigmund Freud foglalkozott a feledés jelenségével és annak pszichoanalitikus értelmezésével a "psychoanalytic theory of memory" keretében. A feledésnek többféle formáját és okát különböztette meg, és számos munkájában érintette a témát. Néhány alapvető elképzelése a feledésről a következők: Először is, a feledés nem véletlenszerű: Freud úgy vélte, hogy a feledés mögött pszichoanalitikus szempontból érthető okok állnak, és nem csak a memória hibáiból vagy véletlenszerű eseményekből fakad. Represszió: A feledési folyamatok között hangsúlyozta a repressziót, vagyis az olyan emlékek elfojtását, amelyek fájdalmasak, szégyenteljesek vagy traumatikusak lehetnek. Ezeket az emlékeket az elme tudatosan vagy részben elzárja az eszmefuttatástól. Elfeledés mint védekezési mechanizmus: Freud azt javasolta, hogy az elme néha azért felejt el dolgokat, hogy megvédje az egyént olyan emlékektől vagy gondolatoktól, amelyek feszültséget vagy szorongást okozhatnak. Ezen elképzeléseken túl Freud számos esettanulmányban is bemutatta a feledés különböző formáit, és vizsgálta, hogy azok hogyan kapcsolódnak az egyéni pszichodinamikai folyamatokhoz és konfliktusokhoz. Fontos megjegyezni, hogy Freud pszichoanalitikus megközelítése sok kritikát kapott és részben túllépve lett a modern memória- és kognitív pszichológiának, de az ő munkái hozzájárultak a pszichoanalízis szempontjából fontos fogalmak kialakításához.