Forma és szerkezet Frei Otto alkotásaiban

Építményeink ahelyett, hogy a mának lennének jók, mérhetetlen gőggel az értékálló tartósság felfoghatatlan hosszú időre szóló igényével lépnek fel. Nekünk azonban olyan épületekre van szükségünk, amelyek ma teljesítik a kötelességüket és megteszik azt holnap is, amelyek tehát nem avulnak el azzal, hogy megtartják formájukat és nem válnak kerékkötővé. De hogy építészetünk alkalmazkodóképes legyen, olyan könnyedén és mozgékonyan kell építenünk, amennyire csak lehetséges. Az elérhető legnagyobb műszaki tökéletességgel. Az alkalmazkodóképes építészet még a jövőben rejlik. Otto Frei kétségkívül a jelenkori építészet egyik legjelentősebb képviselője. Azzal, hogy új szerkezetek után kutatva az építészet és a mérnöki tevékenység határán megállapodott, alapvetően új formákkal sikerült kibővítenie az építészeti formák hosszú sorát. A funkcionalizmus és a konstruktivizmus legjobb tradícióját követi. Németországon túl, nemzetközileg is értékelik, ami azon mérhető le, hogy a New York-i Museum of Modern Art nagy, önálló kiállítást szentelt neki, amelyet később a Stuttgarti Nemzetközi Kapcsolatok Intézete is átvett egy Franciaországban, Németországban, Lengyelországban, Angliában és Dél-Afrikában bemutatott vándorkiállítás számára. E könyv alapvető elemzését adja Otto Frei munkáinak, Philip Drew közismert angol építészíró tollából. Az első rész Otto Frei munkáit általános szempontok szerint taglalja. Először megvilágítja ehhez az építésztörténeti hátteret. Beható vizsgálatok mutatnak rá Otto Frei, a futuristák, Mies van der Rohe, az Archigram-csoport és a metabolisták eszméinek kapcsolatára. A montreali Expo '67 német pavilonjának és a müncheni olimpiai park fő sportlétesítményeinek lefedése példáján végigkísérhetjük az utat, amelyet a szerkezeti ötlet az első vázlattól számtalan modellen keresztül a kész épületig bejár. Ezt az első részt a könnyűszerkezetes építés történeti gyökereinek és az újabb fejlődésnek rövid áttekintése zárja. A második rész azokat a tartószerkezet-típusokat tárgyalja, amelyekkel Otto Frei főként foglalkozik: a membránszerkezetek, a hálószerkezetek, a nehéz tartószerkezetek, rácshéjak, pneumatikus szerkezetek. Az egyes fejezetek mindig kronologikus sorrendben követik azt a fejlődést, amelyen az adott tartószerkezet-rendszer tervről tervre végigment. Az elemzés harmadik és utolsó részében Otto olyan munkáit ismerjük meg, amelyek nem az egyes tartószerkezet-típusokra, hanem adott feladatok megoldására vonatkoznak. Legelőször a kinetikus szerkezeteket tárgyalja. Ebben nagy helyet foglalnak el a "változtatható" tetők. A következő fejezet azokkal a szerkezetekkel foglalkozik, amelyeknek feladata abból áll, hogy a normális időjárás elleni védelmen túl önálló mikroklímát létesítsenek, például nagyméretű burokként a sarki régiókban, vagy árnyékolóként a trópusokon. Végül azokat a szerkezeteket foglalja össze, amelyek keletkezésüket annak köszönhetik, hogy a biológiai képződmények felépítésének elvét a technika területére tudatosan átviszik. E munkák közben egyébként az Otto Frei által állandóan kutatott interdiszciplináris együttműködés különösen jól bevált. A dokumentációs rész Otto Frei legfontosabb új munkáit ismerteti. A kísérő magyarázatok a megértéshez szükséges műszaki adatokat tartalmazzák.

Mutass kevesebbet