Fortélyos félelem igazgat

Mi lehet az oka, hogy olyan magabiztosan eldöntjük: hogyan kellett volna viselkedni, cselekedni, politizálni a múltban, s ugyanakkor oly igen eltér a véleményünk, ha a jelen gondjait, tennivalóit kell megítélni? Vajon az állampolgár, aki utólag mindig oly meggyőzően okos, nem lehetne okos a maga korában - jelen időben - is? Egyáltalán: a napi események mindig cseppfolyós, mindig áttekinthetetlen áradatában léteznek olyan szilárd támpontok, tájolási pontok, amelyek a helyes eligazodást a történelmi jelenben is lehetővé teszik? A jelek szerint: léteznek. Akár a legfiatalabb Olvasó előtt sem ismeretlen már az itt következő történelmi korszak alakulása, végkifejlete. Mintha egy regénynek a végét már olvasta volna, csak most kezdené elölről; most is azzal a tudattal, hogy bármikor a végére lapozhat. Sokkal nehezebb a könyv szereplőinek: őket a szigorú mindennapok kötik. Újra meg újra igen sok eshetőséggel kell számolniuk - így is gyakori, hogy olyan változatot forog ki az idő, amellyel talán egyikük sem számolt. Amellett a könyv szereplői közül senki sem rendelkezhetett olyan áttekintéssel koráról - megközelítőleg sem! -, mint utólag az Olvasó. Külön síneken, egymástól többnyire elszigetelten zajlanak a mindennapok eseményei, és nem hogy az átlagember, de a minden lében kanál politikus sem tudhat mindarról, amire most, néhány évtized múlva, hétpecsétes titkos okmányok, irattárak titkos anyaga, szemtanúk vallomásai, személyes emlékezések, naplók bírósági jegyzőkönyvek ismeretében fény derült. Vegyük hozzá: maga a történetíró is visszafelé lapozva vizsgálódik. Módjában van kiválogatni azokat a tényeket, adatokat, figyelmeztető jelzéseket, amelyeket azóta, ezernyi más, ellentmondó ténnyel, adattal szemben a történelem - igazolt. Egyetlen kortársnak sem állhat rendelkezésére annyi támpont az eligazodáshoz, mint később a történetírónak, aki így a látszatot lehántva - az Olvasóval együtt -, a lényegig hatolhat. Nem azért tehát, mintha okosabb volna elődeinél, csupán szerencsésebb. De lám csak: minden korban élnek olyanok , akik sokkal mostohább körülmények között is (mint az utód) és sokkal kevesebb tény, okmány, haditerv ismeretében is (mint a történetíró) - rátalálnak a helyes útra. Figyeljünk rájuk, tanuljunk tőlük - azért íródott ez a könyv.

Mutass kevesebbet