A franciskanizmus

P. Gemelli Ágoston. A franciskanizmus. Budapest, 1933. [Második, bővített kiadás]. Ferences Közlöny Szerkesztősége kiadása. 488 p. Papírkötés. // Ennek a könyvnek szerzője P. Gemelli Ágoston, a milanói Szent Szívről nevezett katolikus egyetem ferences alapítója és rektora. Neve általánosan ismeretes mind művei, mind általában kulturális tevékenysége, sokféle szereplése révén. P. Gemelli a lázas tevékenység és az akarat embere. Kifogyhatatlan szellemi tartalék fölött rendelkezik. Könyveit, cikkeit csakúgy ontja (számuk 1926-ig 256) és pedig a közönségesség vagy átlagosság hibája nélkül. Alaposan, mélyen járóan és mégis könnyedén adja elő mondanivalóját. E mellett, sokoldalú irányt mutat tevékenysége és termékenysége. Annak ellenére, hogy orvostudományt tanult a paviai egyetemen, kiváló mint bölcselő, szónok, teológus, szervező, előadó. Orvosi szakmájában különösen a lelki tevékenységek kötötték le figyelmét. Igazában azonban P. Gemelli vérbeli bölcselő, aki a pozitivista rövidlátásból és hitetlenségből is az Isten kegyelmén kívül saját bölcselkedő, az igazság után kutató, az élet nagy kérdéseire feleletetváró és megnyugtató világnézet után sóvárgó szellemi okoskodással és munkával jutott el a katolikus Egyházba, ahol lángelméjével mohón alakította ki magának a leginkább megnyugtató bölcseleti formát: a neoskolaszticizmust, amelynek, mivel Olaszországban alig létezett, megalapítójává vált. Gondolkodása, meglátásai, érvelései a legjózanabb katolikus bölcselőnek mutatják. Irányító és csodaszámbamenő „félelmes és fékezhetetlen akaratereje" a mindennel számoló, a legideálisabb felfogásnak minden árnyalatát a való élettel összemérő készsége ferencesen gyakorlatiasnak állítják elénk. Mint termékeny és konvertita orvos, illetve bölcselő, zajos vitákban vett részt a liberális felfogással szemben ; -ezekben a vitákban magasan lobogtatta az igazságtól kölcsönzött erőnek és higgadtságnak zászlaját, úgyhogy e téren diadalai is éppoly zajosak voltak, mint e viták lefolyásai. Megcáfolta Lombroso (megh. 1909) ismert felfogását, győztesen vitte ki eszméit Haeckellel szemben (1908), akinek leálcázta csalásait, bebizonyította a lourdesi csodák (1909-1911) tudományos uton történhető megmagyarázhatatlanságát. Legkorszakalkotóbb műve a milanói katolikus. Szent Szívről nevezett egyetem felállítása, amely legalább ötvenéves vágyódása volt az olasz katolikusoknak.

Mutass kevesebbet