Frankenstein

Megismerni a jövőt, megfejteni az emberi sors, a születés és halál titkát, szert tenni arra a bizonyos végső ismeretre, tudományos lehetőségek híján akár az asztrológia eszközeivel, az amulett-, a talizmán- vagy a drágakőjóslat felhasználásával is, bármi áron is - nincs ennél ősibb emberi kívánság. Kontra Sándor azonban hisz a tudományban, zseniális ötlete révén ő racionális módszerekkel jut el a titkok kapujáig. Mesébe illő, 300 millió dolláros örökségén felvásárolja a világ összes keselyűjét, letelepíti őket az Alföldön, majd keselyűfarm mellett laboratóriumot épített: kutatói derítsék ki, mi az a rejtélyes tulajdonság, amelynek birtokában ez a kizárólag dögökkel és tetemekkel táplálkozó madár szinte tévedhetetlen biztonsággal megérzi, ki mikor hal meg. A gondosan őrzött telepen öt világrész legjobb tudósai látnak munkához, dolgoznak éjt nappallá téve, míg fel nem fedezik ennek a tulajdonságnak a hordozóját egy hormonban. Ötvenezer keselyű agyából gyűlik össze azután az a néhány csepp felmérhetetlen értékű váladék, amely egy ötletes szerkezetbe foglava, mindenki legnagyobb megdöbbenésére 1984. június elsejének tizennegyedik órájában nem kevesebbet jelöl meg, mint a világ végét. Termonukleáris összecsapás, természeti katasztrófa következik be, vagy egy új, eddig ismeretlen vírus leküzdhetetlen támadása indul meg ezen a napon? Kontra Sándor ellentmondások felszültségében él, holmi modern Faustként rejtvénynek tekinti a világot, amelyet mindenképpen meg akar fejteni, létének az egyetlen értelme és feladata. Úgy érzi, bekerítette a sors, a szabadító tudás utáni vágy űzi, célját elérendő, az ismeretszerzés legkülönfélébb eszközeihez folyamodik: olvas, tanul, utazik, kísérletezik. Városszociológus, de verset, prózát, drámát és filmet is ír, szerelmet szerelemre halmoz, legjobb barátait is sokkírozza, hogy reakcióikat lemérhesse, míg egy megvilágosító erejű álomban fel nem rémlik előtte az indiai vesztőhely, ahol a kivégzéshez elővezetett gyilkos fölött a megfellebbezhetetlen tudás fölényével, méltóságteljes köröket leírva jelennek meg a dögkeselyűk. Hernádi Gyula új regénye kettős élménnyel szolgál az olvasónak. A rövid vágásokban kibontakozó cselekmény vérbeli sci-fi, a műfaj minden bizonnyal időszerűbb és leginkább gondolkodásra késztető lehetőségeit valósítva meg. A sok helyt krimiizgalmakat sem nélkülöző események mögött azonban egy konfliktusokban bővelkedő, jellegzetesen mai értelmiségi karakter és magatartás is felrajzolódik. Az író kivételes láttató erővel és nagy intellektuális érzékenységgel alkotja meg hőse jellemképét, s követi Kontra Sándort az útján, egészen az utolsó pillanatig, amikor a frankensteini végzet rajta is beteljesedik.

Mutass kevesebbet