Freskó

A Freskó: falfestmény, mely a tarbai református parókia vén cselédjének fügekerti háza falán rejtőzik, egy lepedő alatt. Oda festette gyermekkorában Annuska, a tarbai pap kisebbik gyermeke családtagjai képét. A Freskó képalakjai a regény fejezetei folyamán megelevenednek: Annuska, aki, hogy festő lehessen, elhagyja apja házát. kilencévi távollét után hazatér anyja temetésére, s a halott papné ravatala mellett a tarbai ház minden lakója megmutatja igazi arcát, a merev festményfigurák megmoccannak, megszólalnak, életre kelnek. A regény tizenhárom óra alatt lejátszódó cselekménye négy generáció életének legdöntőbb eseményeit rögzíti, nyolcvan esztendő történelmi és társadalmi változásait, melyek irányt szabnak Tarba jellegzetes alakjainak. A reggeli s esti harangszó közé zárt eseménysorozat gyermekek, asszonyok, aggok, cselédek, papok, művészek hallgató nyelvét oldja meg: tizenhárom óra tartama alatt mindenkiről, elevenről s holtról egyaránt kiderül a letagadhatatlan valóság. Az esti harangszóra induló gyorsvonat véget vet a varázsnak: elviszi Annuskát művészetének betelése, a jövendő felé, ahová tartozik, s maga mögött hagyja Tarba lakóit, hogy megküzdjenek életük törvényeivel, s ha le tudnak számolni a sorsukat gúzsba kötő múlttal, valami szabadabb, emberibb jövő felé induljanak, s ha nem, együtt pusztuljanak a múlt erődjével: Tarbával.

Mutass kevesebbet