Füstoszlopok (dedikált)

A költő vallja magáról: Borsod megye egyik "legsötétebb falujában", Bükkaranyoson születtem. Huszonhét éves vagyok. Tíz éves koromban elszakadtam a szülőföldtől: Miskolcon, Sárospatakon, majd Mezőkövesden végeztem iskoláimat, a diákotthoni ellátás ellenére is nagy nehézségekkel. Az ötvenes évek közepén tanulmányaim félbeszakadtak, s dolgozni kezdtem. Előbb a diósgyőri kohóknál, majd építkezések állványai között találkoztam a korán jött férfikor első megpróbáltatásaival. 1957 koratavaszán Budapestre jöttem, s azóta a nagyváros lett otthonom - itt végeztem el korábban félbeszakadt tanulmányaimat is. Első irodalmi próbálkozásom tíz éves koromból való. Az ifjúság legszebb, leglázasabb éveiben szinte egyetlen sort sem irtam: futballoztam. Talán a sport különleges varázsa okozta, hogy sorsom szeszélyes és tekervényes útján oly késve érkeztem el a költészethez. Első verseimet csak az utóbbi két évben közölték az irodalmi lapok, folyóiratok: előbb az Élet és Irodalom majd a Kortárs, Jelenkor, Alföld s más lapok. Most megjelenő, első verseskötetem közel hét év verstermésének anyagára épül. Bár a füstoszlopok és tűzfalak árnyékában élek, "őshazámhoz", a bükki tájhoz örök kötelék szorít: életemnek legelső örömeit és keserűségeit ez a föld adta. Szerintem a költészet - s egyben minden igazi vers is - csak a közösség szó szólójaként lehet humanista és felemelően tiszta. Verseim ennek jegyében születtek... A mélyből jöttek, de szeretném hinni, hogy felemelkednek majd, mint az a vágy és szándék, mely életre hívta őket.

Mutass kevesebbet