Gasztronómiai kalandozások Európában

Előszó részlet: Mit "ebédelt" a kőkorszakbeli ember, hogyan folyt le egy görög szümpozion, mit falatozott a római légionárius, és miképpen dőzsöltek a római lakomákon, mit kotyvasztott a középkori ember reggeltől estig a tűzön tartott kondérjában, milyen változást hozott a reneszánsz, és mivel gazdagították ez európai gasztronómiát a távoli világrészek felfedezései és az egyes népek által oly büszkén sajátnak tartott "nemzeti" eledelek (mi sem vagyunk kivételek!), hogyan alakultak ki külső, "idegen" hatásokra - ezeket mind sorra veszi ez a szórakoztató, olvasmányos könyv, amelyet ezért joggal nevezhetnénk az európai konyhaművészet regényének is." "Az ebéd készítéséhez végy mindenek előtt egy hosszú hegyes botot, amellyel kiáshatod a föld alatti gombákat, lecsapkodhatod a tölgyfáról az érett makkot, feltörheted a magvakat, felpattinthatod a különféle héjakat. Azután keress egy jóformájú mélyedést a sziklában, töltsd meg eső- vagy forrásvízzel. Halmozz fel mellette köveket... a kőhalom felett gyújts jókora tüzet, s tüzelj egy - két óra hosszat, míg át nem tüzesednek a kövek. Ekkor dobj a vízbe egyet, aztán még egyet, egészen addig folytasd, míg a víz forrni nem kezd. Most tedd a vízbe a megtisztított pitypangot, vadspárgát, a lehajazott makkot és csipkebogyót. Adj hozzá sós vizet, vadrózsaszirmot, s most már addig dobj a főzetbe újabb és újabb tüzes köveket, míg a zöldségek és a magvak meg nem puhulnak...

Mutass kevesebbet