Gátszakadás

Részlet a könyvből: Júlia teljes erejéből rohant. Amikor meghallotta a kutyák csaholását, már tudta, fölösleges dolog rejtőzködnie. Csak a gyorsaságába bízhat és a szerencséjében. A határ úgy ötven méterre lehetett tőle. Bármikor átfuthatott volna az elgereblyézett nyomsávon, de ösztöne visszatartotta ettől. A búzaföldet messziről be lehetett látni, azt pedig nem tudhatta előre, akad-e üldözői között egy elvakult állat, aki dühében tüzet nyit rá, megfeledkezve arról is, hogy idegen területen jár. Pár száz méterrel odébb kukoricás sötétlett. Odáig kell kitartania. Üldözői nem is ismerik. Még azt sem lehet mondani, hogy ez a törvény, hiszen Júlia is tudott róla - sokfelé beszélik - , hogy időnként egy-egy éjszaka odaterelnek néhány embert a határhoz és átkergetik őket. Tehát ezt is megszokhatták. Nem érthető, tiszta beszéd a törvény fejük felett, hanem őrülten pörgő szerencsekerék, amely így vagy úgy, de mindenképpen kiszámíthatatlanul veti ki magából sorsukat.

Mutass kevesebbet