Gémes Péter gyűjteményes kiállítása

Néhány megjegyzést bocsátanék előre annak megvilágítására, hogy melyek voltak a szempontjaim, melyek azok az irányok, amelyek mentén az életművet tárgyalni szándékozom. E rövid tanulmányban leginkább fogódzókat szeretnék nyújtani, egyfajta átfogó betekintést Gémes Péter művészetébe, tág teret engedve a további értelmezéseknek. Ezt már csak amiatt is fontosnak tartom, mivel Gémes Péter Lengyelországban folytatott tanulmányai, majd a hazai kortárs művészeti életbe való visszatérése, váratlan fellépése nem könnyítette meg az elemzők munkáját, mivel a folytonosság látszólagos hiányával, előzmény-nélküliséggel ruházta fel műveit. Korai munkáinak publikálatlansága, szinte teljes ismeretlensége ugyancsak hozzájárult e bizonytalansághoz. Az életmű megközelítésekor felmerülő nehézségek további okai talán abban is kereshetőek, hogy igen autonóm alkotói személyiséggel van dolgunk, aki markáns művészi nyelvét megtalálva, ahhoz következetesen ragaszkodva kevéssé hajlott az irányadó tendenciákhoz való csatlakozásra, így szinte lehetetlen bármiféle jól körülhatárolható művészi csoportba, áramlatba való beillesztése. Mindezek arra indítottak, hogy tanulmányomban az életművet a klasszikus művészettörténet-írás monografikus szemléletével közelítsem meg, az eseményeket szoros kronológiai sorrendben tárgyaljam, rámutatva mindeközben a biografikus elemek, a filozófiai és irodalmi források, hatások jelentős szerepére. A csomópontokon, elágazásokon született művek elemzésével az életművön belüli folytonosságot, koherenciát kerestem; arra szeretnék rámutatni, hogy Gémes kilencvenes évekre kiforrott képi és gondolati univerzumának hol lelhetőek fel az előzményei, és alkotó periódusainak formai és metódusbeli különbözőségeinek ellenére miként tárul elénk egy tudatos, szellemiségében egységes életmű.

Mutass kevesebbet