Gól volt, gól nem volt...

Halottak napján születtem. A bába nyomban fényes jövőt jósolt nekem. A pasaréti Pénzügyőr-pálya felett, a Büdös-árok túlsó oldalán, egy villaszerű családi házban nagy boldogság honolt: mindjárt az első gyerek fiú lett. S az öröm addig tartott, amíg nem kellett iskolába menni. Nagyon szép időszak, életem legszebb szakasza volt. A pályán állandóan döngött a labda, s első élményeimet a "kerek bőr" jelentette. Izgatott ez a pattogó dolog, s anyám hamar rájött: ha fegyelmezni akar, akkor nincs labda, nincs pattogás. És nincs mese. Mert minden este úgy kezdődtek az altató történetek, hogy hol volt, hol nem volt... De én amint ki tudtam nyitni a számat, már kijavítottam: Anyu, úgy meséld, hogy gól volt, gól nem volt! Kisfiam, de én nem értek ehhez, ezt apukától kérjed. Én mesélek neked a Hamupipőkéről, és... Hamupipőke tudott futballozni? - szakítottam félbe mohó kíváncsisággal. S bár eleinte nem tudott, később megtanult. Mármint anyám úgy mesélni, ahogy az nekem tetszett. S életem legszebb történetei azóta is úgy kezdődnek, hogy: Gól volt, gól nem volt...

Mutass kevesebbet