Gombák 1.

Ha a május bőséges „aranyesőjével” köszönt ránk, és júniusban jól öntöz Medárd, nemcsak a gombák bújnak elő seregestül, hanem évről évre megjelennek a tragikus gombamérgezésekről szóló újsághírek is. E könyvecske célja nem a gombaevéstől való elriasztás. A gombák finom ízeit kár lenne nélkülöznünk, s nem maradhatnak ki a korszerű táplálkozásból sem. Meg kell ismerkednünk alaposan a legfontosabb ehető és mérges gombákkal és még néhány más, nem ehető fajjal is. Sokan még gyermekkoruk óta azt hiszik, hogy a mesekönyvek, képeslapok, marcipángombák – piros alapon fehéren pettyezett kalapú, légyölő galócája az igazi „mérges gomba”. A légyölő galóca valóban mérges, de a halállal végződő mérgezéseket leginkább a sápadtzöld kalapú gyilkos galóca és az ártatlannak tűnő fehér galóca okozza! Sok ostoba babona is fokozza a veszélyt. Nem igaz, hogy a gomba akkor mérges, ha főzőlevében az ezüstkanál vagy a hagyma, a petrezselyem megfeketedik (ez csak kénvegyületet jelez), mint ahogy az sem igaz, hogy minden mérges gomba leforrázva ehetővé válik. Ez az általánosítás tragédiát okozhat, mivel éppen a leggyilkosabb mérgek vészelik át a forrázást, főzést! Inkább azokra az ismertetőjegyekre figyeljünk gondosan, amelyekkel a fajok jól azonosíthatóak – legyenek bár ehető vagy mérges gombák.

Mutass kevesebbet