Gondolatok a régi orosz festészetről

A ​régi orosz festészet fogalma a művészetszeretők számára elválaszthatatlanul összeforrott Andrej Rubljov nevével. Akár albumok, könyvek reprodukciói között, akár a moszkvai Tretyakov Képtár termeiben gyönyörködünk műveiben, szépségük lenyűgöz, de bizony nehezen tudunk válaszolni arra a kérdésre, miért is olyan vonzóan. Ebben nyújt segítséget V. Sz. Pribitkov könyve. Megmutatja, hogy Rubljov nem magányos, elődök és követők nélküli csillaga az orosz festészetnek. Felhívja a figyelmet néhány fontos történelmi eseményre és művészeti jellegzetességre, hogy bizonyítsa Oroszország művészetének töretlen fejlődését. Kibontakozik előttünk a XIV. század végének, a XV. század első felének szerzetesi és udvari élete, s egyszeriben értelmet nyernek Rubljov művei. Megértjük, miért kellett a XV-XVI. század fordulóján élt Dioniszijnak ragaszkodnia a rubljovi típusokhoz, s mégis hogyan teremtett lehetőséget azok továbbfejlesztésére. Megismerkedünk annak a Szimon Usakovnak a művészetével, aki a XVII. században kapcsolatba került a nyugat-európai festészet vívmányaival, és akit a XVIII. században kibontakozó nemzeti festészet előfutárának tekinthetünk. Pribitkov a történész pontosságával rajzolja meg a fejlődés vonalát, művéből azonban nem hiányzik az a szeretet és lelkesedés sem, amely minden műalkotás megértésének és befogadásának az alapja.

Mutass kevesebbet