Görög-római mythologia

Trencsényi-Waldapfel Imre. Görög-római mythologia. A klasszikus ókor istenei és hősmondái. Budapest, (1936). Győző Andor (Fővárosi Nyomda). 284 p. + 16 t. "Mythos: görög szó és a görög nyelvben „beszédet", „szót", majd „szóbeszédet", „mesét" jelent. Mi az istenekről és az isteni származású hősökről szóló elbeszélő hagyományokat értjük alatta és ezek összességét, illetőleg az ezekkel foglalkozó tudományt nevezzük mythologiának. A görögök közül csak azok nevezték mythosoknak, azaz meséknek e hagyományokat, akik nem hittek bennük. Dehát csakugyan a puszta képzelet szép és könnyelmű játékának hitték-e a költők, akik meghirdették, s pusztán a színek változatosságában gyönyörködött-e a nép, amelyik befogadta a mythost? Jogunk van-e, mint görög költészetet, a görög vallástól élesen elválasztani? A mythos a görögök hite szerint a Múzsák ajándéka, ezért, ha a mythos lényegét akarjuk megérteni, a Múzsákkal kell kezdenünk mythologiánkat, mint ahogy a mythos két nagy meghirdetője, Homeros és Hesiodos is a Múzsákkal kezdték éneküket. A kilenc Múzsa nevét már Hesiodos is felsorolja, de csak későbbi hagyomány osztotta ki köztük így a szerepet: Kleio (latinosan: Clio) a történetírás, Melpomene a tragédia, Thaleia (Thalia) a vígjáték, Euterpe a zene, Terpsikhore a tánc, Erato a szerelmi költészet, Kalliope az eposz, Urania a tudomány, főleg a csillagászat, Polyhymnia a hymnus-költészet istennője. Hesiodos a Helikonon találkozott velük, Homeros olymposiaknak nevezi őket, de a Parnassos hegyén is jelen vannak, ahol a kastaliai forrás vize részesítette a költészet és a jóstehetség adományában azt, aki ivott belőle. Északgörögországban a Pindos hegyén és a Tempevölgyben tanyáznak és a Tempevölgy közelében, Pieriában, amiért Pieriseknek (Pieridáknak) is hívják őket." Kiadói, aranyozott dombornyomásos egészvászon kötésben.

Mutass kevesebbet