Gótikus táblaképek Lengyelországban

A ​középkori festészet és szobrászat közös gyermeke a szárnyasoltár, amely egykor szinte minden templomban megtalálható volt. A gótikus művészetnek ezt a szép műfaját a változó divat kiszorította rendeltetési helyéről, s ma már csak töredékeiből – sok esetben az egymástól elválasztott táblaképekből és szobrokból – következtethetünk hajdani gazdagságára. A töredékek pedig annál fontosabbak, mivel általában belőlük áll össze valamely terület, ország középkori festészetének egyik fejezete. Ez a helyzet a lengyel művészet történetében is. A XIV. századtól a XVI. századig Krakkóban, Boroszlóban vagy a tenger mellékén egymás után keletkeztek azok a táblaképek, amelyek ma általában múzeumokban tanúskodnak a különböző korok, mesterek, műhelyek eltérő stílusáról, a méltóságteljes reprezentáció vagy éppen a mesélés, az elbeszélés iránti hajlandóságáról. De tanúskodnak – stílusjegyeik, témájuk, kompozíciójuk révén – megrendelőik felfogásmódjáról, a festőjüket ért művészi hatásokról és azokról a jellegzetességekről is, amelyek egyrészt összekötik őket az egyetemes festészettel, másrészt elválasztják tőle. A kötet megismerteti az olvasót a korszak történelmének és művészettörténetének legfontosabb eseményeivel, magyarázatot ad néhány sajátos ábrázolás értelmére, és – ahol szükséges – röviden egy-egy szent legendáját is elmondja.

Mutass kevesebbet