Gulliver utazásai

Részlet: Gulliver kapitány levele unokabátyjához, Sympsonhoz meg vagyok győződve, hogy bármely adandó alkalommal a nagy nyilvánosság előtt sem fogja tagadni, hogy ön volt az, aki sűrű unszolásaival rávett arra, hogy végre is kiadjam utazásaim igen laza és pontatlan beszámolóját azzal a jó tanáccsal, hogy egyetemeink valamelyik ifjú hallgatóját bízzuk meg az anyag elrendezésével és a stilisztikai hibák kijavításával úgy, ahogy ezt tanácsomra már Dampier unokabátyám is csinálta Utazás a Föld körül című könyvével. Olyanfajta felhatalmazásra viszont egyáltalában nem emlékeszem, miszerint ön beleegyezhet abba, hogy könyvemből bármit is kihagyjanak, még kevésbé, hogy bármit betoldjanak; ennél fogva az utóbbit illetőleg ünnepélyesen megtagadom szerzőségemet ily jellegű fabrikációkkal kapcsolatban, gondolok itt elsősorban arra a szakaszra, mely szent és dicső emlékezetű Anna királynőnkről szól, akit különben is jobban tiszteltem és becsültem, mint bárkit az emberi fajtából. De önnek (vagy annak, aki a betoldásokat írta) be kellett volna látnia, hogy amint nem állt szándékomban, úgy nem is lett volna illendő nyihaha gazdám jelenlétében bármilyen magunkfajta állatot dicsérni, azonkívül, hogy itt még tények meghamisításáról is van szó: hiszen tudomásom szerint (Angliában élvén néhány évig őfelsége uralkodása alatt) a királynő első miniszterét bízta meg a kormányzással - sőt mi több, kettő, egymás után: az első közülük Godolphin, a második Oxford lordja volt -, s így ezek szerint ön "azt a dolgot mondatta velem, ami nincs"...

Mutass kevesebbet