Gyémánthó

Végh ​Antal válogatott novelláit, elbeszéléseit tartalmazó vaskos kötet folytatása a Gyámánthó (200112410) című összeállításnak. A 'tarka csokrot' válogató Török Ferencnek elég nehéz dolga volt, amikor az 1963 és 1990-es évek közé eső novellatermés legjavát kellett kötetbe válogatnia. Úgy tűnik föl, mindez sikerült, hiszen az elbeszélések nemcsak a korra, de a szerzőre is jellemzőek. Végh Antal novellistaként 1963-ban mutatkozott be a Korai szivárvánnyal (az ÚK nem ismertette), azután 1965-ben a Nyugtalan homlok (660223) következett, majd az Aranyalma (711713) 1971-ben, az Ökörsirató című kötet (750598), az Imádság a vadlibákért (802248) 1980-ban került a könyvesboltokba, Ha az isten nyulat adott2 (811979) pedig a következő esztendőben, majd a Forgatás (860183) című 1985-ben, a Galambház pedig 1990-ben (az ÚK nem ismertette). Török Ferenc többnyire ezekből a kötetekből válogatta a mostani összeállítás anyagát. Szinte lehetetlenség kiemelni egyet is az írások közül, olyannyira érdekes és korjellemző valamennyi, ám a szó szoros értelmében nem fikción alapuló elbeszélések ezek, hanem szociográfiák, amelyek mára már kortörténeti dokumentumokként is olvashatók. Novellái kezdetben a szabolcs-szatmári világot, a szülőföldet idézik meg. Ezekben, a hatvanas-hetvenes években keletkezett írásokban a szociográfus szemével figyeli és a tehetséges író megjelenítő erejével mondja el történeteit, amelyekben a földdel, a szegénységgel, ősi, vad indulatokkal küszködő, az új paraszti életformával vagy a várossal és a nagyüzemmel ismerkedő hősök sorsát, tragikus életfordulatait örökíti meg (A folyó vasárnapja; Kegyetlenek; Két rozmaringszál; Korai szivárvány; Sok szál fű stb.). A Vadrózsa című elbeszélés 'hőse' ízig-vérig a nyolcvanas évek korára jellemző fiatalasszony, aki férjével együtt szinte mindent feláldoz a saját otthonért, az OTP lakásért, miközben hatalmas energiával harcol, hogy saját emberi mivoltát, tartását el ne vesz ítse. A hakni egy ún. haknibrigád munkadélutánját írja le, szinte jegyzőkönyvszerű tárgyilagossággal és pontossággal. A Víz és vér egy régen várt találkozást elevenít fel, ahol a disszidens férj húsz év múltán meglátogatja oldalán új családjával – az elhagyott asszonyt és gyermekét. A találkozás rádöbbenti a szereplőket, hogy az élet húsz év alatt visszavonhatatlanul tovább ment, a fiú gyűlölete megértéssé, az asszony szerelme lemondássá, a férfi vágya beletörődéssé változott. Az Örökség egy nem létező örökség számonkérését írja le, ahol a fiú évtizedek múltán ugyanazokat a kérdéseket teszi fel apjának, amilyeneket annak idején apja is feltett az ő apjának. A Csóka egy írástudatlan cigányfiú tragikus sorsát beszéli el, akinek bűnbe sodródása és vezeklése az évszázadok alatt fölgyülemlett gyűlölet eredményeként kellett hogy bekövetkezzen. A Végh Antal válogatott elbeszéléseit tartalmazó vaskos kötet az 1963–1990 közötti időszak társadalmi és politikai keresztmetszetét adja irodalmi formában. Okos, mégis szórakoztató, az elmúlt évtizedek anomáliáit felelevenítő novellák ezek, amelyek – az író híveinek megkülönböztetett figyelmébe ajánlandók.

Mutass kevesebbet